Századok – 1960

A XI. Nemzetközi Történészkongresszus 721

729 A XX. NEMZETKÖZI TÖRTÉNÉSZKONGRESSZUS lehetővé tették. Annyiban azonban megmaradt a politikai vonatkozásokat előtérbe helyező polgári állásponton, hogy az abszolút monarchia létrejöttét közvetlenül előkészítő mozzanatoknak a XIII—XV. század nagy háborúit tekinti, az abszolút rendszer kialakulását pedig a XV. és XVI. század fordulójának háborús konfliktusaival hozza kapcsolatba. Gondolatmenete — bár részleteiben igen sok figyelemreméltót tartalmazott — végül is adós maradt az abszolutizmus keletkezésének és fejlődésének megnyugtató magyarázatával, mert a gazdasági-társadalmi tényezőknek csak előkészítő szerepet tulajdonított s a fejlődés legtevékenyebb elemének a hivatalszervezetet tekinti. Erre a fogyatékosságra a tőkés országok történészei közül is többen utaltak. Olasz, francia, amerikai hozzászólók a két abszolutista rendszer társadalmi bázisának és gazdaságpolitikájának különbségeit feszegették, a két szovjet hozzászóló, Porsnyev és Jermolajev viszont arra mutatott rá, hogy a referátum nem emeli ki az osztályharc jelentőségét az abszolutizmus fejlődésében. E szekció kétségtelenül legérdekesebb vitája a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet közép- ill. kelet-európai sajátosságairól szólt; a témát Klima és Macûrek csehszlovák történészek dolgozták ki. Megállapították, hogy Közép-Európa (Kelet-Németország, Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország és Ausztria) XVI—XVI11. századi gazdasági-társadalmi fejlődésében közös vonások mutathatók ki, amennyiben ezekben a túlnyomóan agrárjellegű országokban az eredeti felhalmozás, a feudalizmusról a kapitalizmusra való áttérés folymata lassabban és nehezebben ment végbe, mint Nyugat-Európában. A fejlődés eltérésének főokát a referensek a polgárság gyöngeségében és a feudális nagybirtok gazdasági-társadalmi-politikai vezetőszerepében látják, de igen nagy jelentőséget tulajdonítanak a „második jobbágyság" rendszerének kialakulásában a török hódításnak, főleg pedig a harmincéves háborúnak is, mint a gazdasági fejlődést súlyosan hátráltató tényezőknek. A referátum alapgondolata az, hogy a fejlődés lassúsága és nehézsége ellenére a kapitalizmus elemei már a XVI. században megjelennek a középeurópai gazdasági életben, nemcsak az iparban (bányászat, manufaktúrák), hanem a mezőgazdaságban is (bérmunka). A hozzászólások több szempontból kiegészítették a referátumot; elvi szemponthói legtöbbet Pach Zsigmond Pál hozzászólása nyújtott, aki szerint a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenetről a XVI—XVII. századokban még korai beszélni, legfeljebb a tőkés termelés bizonyos feltételeinek, kezdeti formáinak létrejöttéről lehet szó. Ezt a nézetét bővebben kifejtette „A magyar agrárfejlődés elkanyarodása a nyugat-európaitól" című korreferátumában, melyben — a magyarországi viszonyok elemzése és a nyugateurópaiakkal való összehasonlítása útján — kiemelte az agrárfejlődés megtörését és elkanyarodását a nyugat-európai típustól. A kelet-európai fejlődés mélyebb megértését mozdította elő a szovjet Lavrovszkij felszólalása, aki az összehasonlító kelet-európai történetírás fontosságát hangsúlyozta. Makkai László a vitában arra mutatott rá, hogy az osztrák tartományok agrárfejlődésének a kelet-európaitól való eltérését elsősorban a polgárság viszonylagos erejének s a paraszti osztályharchoz adott segítségének kell tulajdonítani. Nagy érdeklődés kísérte a szovjet korreferátumokat: a gyengélkedése miatt távol maradt Szkaszkin akadémikusnak az ún. második jobbágyság kialakulásáról és jellegéről, s Golobuckijn&k, a nyugat- és kelet-európai kapitalizmus összehasonlító vizsgálatáról szóló fejtegetéseit. Porsnyev szovjet professzor ., A kelet-európai és nyugat-európai kapcsolatok a harmincéves háború idején" című előadása igen nagy visszhangot váltott ki. Pors-