Századok – 1960
Tanulmányok - Hozzászólások Molnár Erik előadásához. Ember Győző; Székely György; dr. Horváth Miklós; Ságvári Ágnes; Szabolcs Ottó hozzászólásai; Nemes Dezső zárszava 59
HOZZÁSZÓLÁSOK. MOLNÁR ERIK ELŐADÁSÁHOZ 67 telen, hogy a nemzeti abszolutizmus fogalmát próbálta történetírásunk bevezetni a Habsburg abszolutizmussal szemben. Ezeket a problémákat azonban — mint az újabb Zrínyi-irodalom vagy a Ráday-iratok anyaga mutatják — nem lehet félretenni, hanem sokoldalúan tisztázni kell. Nemzeti abszolutizmusról a sok nemzetiséget felölelő mozgalmakban beszélni nyilván nem lehet, de a hazai abszolutizmus kiépítésének törekvéseit a Habsburg-abszolutizmussal szemben nem lehet minden további nélkül elejteni. Az érdekelt népek történetírásával együtt kell kidolgozni azt a fontos problémát, hogy a magyar függetlenségi harcban a területi bázis nem egyszer soknemzetiségű területekre esik, emellett a szomszéd népekkel való összefogás problémája itt is felmerült. Történetírásunk ugyanakkor éppen ezekkel a mozgalmakkal kapcsolatosan nagy erőt vetett a parasztság szerepének ós a felkelések parasztpolit ikájának, s csak ezen át érezhető nemzetiségi politikának tisztázására; a nemzeti összefogás gazdag problematikáját különösen Pach Zsigmond Pál és Várkonyi Ágnes sokoldalúan érintették. A kérdések új áttanulmányozását a dunai monarchia túlértékelése nélkül és annak ausztriai, valamint csehországi szerepét is tekintve, körültekintően kell kidolgozni. Úgy vélem, ez nem lesz ellentétben a nemzetközi haladás szempontjával. A Habsburg-centralizációra is vonatkozik Molnár Eriknek az a kívánalma, hogy egyes történeti jelenségek osztálybázisát tüzetesebben vizsgáljuk. Történetírásunk ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban anynyit mindenesetre tisztázott, hogy ezekben a mozgalmakban nem szabad a társadalmi átalakulást célzó felkeléseket látni, másfelől azt is, hogy az osztályharc e mozgalmak ideje alatt sem szünetelt és az újabb kutatás éppen ezen a téren ért el nem jelentéktelen eredményeket. A magyar történelemnek néhány kiragadott kérdésével talán túlzott hosszúsággal foglalkoztam. Ezt azonban azért tettem, mert Molnár Erik tanulmányának végső kicsengése a nacionalizmus veszélyéről igen jogosult. Valóban óvni kell a nemzeti egység gondolatának az osztályharc kutatása rovására való előretörésétől. Ugyanakkor biztosítani kell a Habsburg illúziók elkerülését is és történetírásunk eddigi eredményeinek elvi felmérésével, az új történetírási célok tüzetes kijelölésével kell a jelenleg legproblematikusabb kérdéseket megnyugtató eredményekhez juttatni. Szeretném hinni, hogy a XVI—XVIII. század kérdéseinek új kidolgozásában Molnár Erik, a magyar társadalom története marxista szintézisének első két kötete folytatásaként maga is jelentős részt fog vállalni. Dr. Horváth Miklós alezredes, a Hadtörténelmi Intézet parancsnoka : A magyar nadtörténetírás területén is az alapvető, döntő változást az a politikai fordulat jelentette, mellyel a kommunisták vezetésével a hatalmat a munkásosztály vette a kezébe. A tudományágnak, mint a történettudomány egyik részének a fejlődése is számos olyan vonást mutat, mint amilyent Molnár Erik akadémikus vázolt fel előadásában. A fordulat éve után hadtörténetírásunkban is meg lehet különböztetni a referátumban említett három szakaszt. Az első periódus azonban más körülmények között vette kezdetét, mint történetírásunknál általában. A felszabadulással a régi, számra is gyenge hadtörtónetírói gárda nagyobbrészt eltűnt, mert a 25 éves ellenforradalmi rendszer hadtörténészei túlnyomó 5*
