Századok – 1960
Tanulmányok - Hozzászólások Molnár Erik előadásához. Ember Győző; Székely György; dr. Horváth Miklós; Ságvári Ágnes; Szabolcs Ottó hozzászólásai; Nemes Dezső zárszava 59
68 ' HOZZÁSZÓLÁSOK MOLNÁR ERIK ELŐADÁSÁHOZ többségükben a hadsereg magasrangú tisztjeiből kerültek ki. Ők képviselték, irányították az akkori Magyar Tudományos Akadémián a hadtörténetírást és még azt is megakadályozták, hogy a polgári értelemben vett, demokratikus árnyalatú szemlélet helyet kaphasson a hadtörténeti irodalomban. Közvetlenül a felszabadulás után a hadsereg fejlesztése — az ismert okok miatt — nem volt aktuális politikai feladat. Ennek következtében — s ez több szempontból érthető is — a marxista hadtörténészek képzése, nevelése is háttérbe szorult. Világosan mutatta, tükrözte vissza ezt az 1946 végén megindult „Honvéd" című, célkitűzéseiben főleg 1848 hagyományaira támaszkodó általános jellegű katonai folyóirat. Hadtörténetírói között bár új nevek tűntek fel, akik azonban nem új anyagot tártak fel és 1848—-49 katonai története egy-egy részének ábrázolásánál a történelmi materialista szemlélet helyett klaszszikusaink idézgetésének a módszerét használták. írásaikban elsősorban a Magyar Kommunista Párt harcának következtében a hadseregben is erősödő demokratikus irányzatnak, a 48-as centenárium célkitűzéseinek szellemében a szabadságharc katonai történetének Horthy-korszakbeli meghamisításait akarták leleplezni és megcáfolni, azonban távolról sem mentesen a múlt századbeli liberális polgári hadtörténetírás helytelen nemzetiségi szemléletétől, nacionalizmusától. ilyen kezdet után a fordulat éve — ismétlem — hozta meg a fordulatot a hadtörténetírásban. A honvédség fejlesztésével a szervezeti feltételek egyre kedvezőbben alakultak. Létrejött a marxista hadtörténetkutatás önálló intézménye. Folyóirata, az újra megindult Hadtörténelmi Közlemények lehetővé tette hadtörténetírásunk mind szélesebb körű közzétételét. így vált lehetővé, hogy szervezetten neveljük, képezzük a munkás, paraszt, néphez hű értelmiség fiaiból a fiatal marxista hadtörténészeket. A Magyar Tudományos Akadémia átszervezésével, a Történettudományi Intézet és a Párttörténeti Intézet működésének megkezdésével együttműködés alakulhatott ki a hadtörténészek és a többi történészek között. Az elmúlt tíz év alatt az új hadtörtónetírók eredményesen törekedtek marxista hadtörténetírásunk kiépítésére. A feudális korszak hadtörténész kutatók munkájának középpontjába a függetlenségi harcok, a honvédő háborúk kerültek. Ennek oka nemcsak az volt, amit Molnár Erik is említett, hogy ezekről a harcokról a polgári történet- és hadtörténetírás teljesen hamis képet rajzolt, s így a marxista történetírásra várt a sürgős feladat, hogy a függetlenségi harcok valódi lényegét megrajzolja, hanem a gyakorlati életnek a követelménye is volt a történész munkával szemben. Néphadseregünk fejlesztése érdekében, annak erkölcsi arculatának kialakítása céljából szükséges volt a honvédő és a függetlenségi harcok haladó hagyományaival tisztjeinket, katonáinkat, ifjúságunkat megismertetni. Komoly eredménye hadtörténeti irodalmunknak, hogy az általános történetkutatás eredményeit felhasználva, a függetlenségi törekvéseket katonai szempontból is az osztályharccal való összefüggésben vizsgálta. A NI. századi németellenes, Bocskai István, I. Rákóczi György és IL Rákóczi Ferenc vezette Habsburg-ellenes függetlenségi harcok hadműveleteinek, harcainak számos, eddig ismeretlen tényét tárta fel a marxista hadtörténelem. Hadtörténészeink tíz éves kutatómunkájának jelentős eredménye, hogy a háborúk történetében helyesen domborították ki a nép történet formáló szerepét. Ezt az igazságot a hadsereg katonaanyaga megváltozásának adatokon alapuló elemzésével is érzékelhetővé
