Századok – 1960

Krónika - Beszámoló V. Waldapfel Eszter kandidátusi disszertációjának vitájáról 711

712 KRÓNIKA kísérlet történt szélesebb kapcsolatok kiépítésére Franciaországgal, melyet elsősorban a délszláv elszakadási törekvéseknek a cárizmus terjeszkedésével való összefüggései idegesítettek. A Teleki László vezette követség munkájának különösen első szakaszál azonban akadályozta Ausztria közbelépése, minek nyomán Franciaország hivatalosan nem ismerte el Telekit. Telekinek azonban sikerült komoly diplomáciai eredményeket elérnie a lengyel emigrációval. A küzdelem e szakaszában Teleki irányítja Párizsból a magyar külpolitikát. Miután Windischgrätz hadjárata megindult, Kossuth több kísérlet után az amerikai követet kérte fel a közvetítésre, majd megkísérelte, hogy kiszélesítse a magyar forradalom támogatóinak sorát, elsősorban a piemonti felkeléssel. A novarai vereség azonban meghiúsította a magyar—szárd katonai szövetség valóra válását. Megkísérli a délszlávokkal való kibékülést is, francia és emigráns lengyel támogatás igénybevételével. Ezt azonban Ausztria fellépése és a szerb fejedelemségen belüli viszályok megakadályozták. A reakció fokozódó előretörése megnehezítette Teleki helyzetéf, de ez időszakban a párizsi követség mégis aktivizálódik. Teleki hatalmas röpiratban fordult Európa népeihez, felvette a kapcsolatokat a Hegypárttal, s a francia kormányhoz is memorandumokat intézett. Törekvései azonban nem jártak sikerrel, amihez az is hozzájárult, hogy márciusban az olasz kérdés békés rendezését célzó brüsszeli kongresszusra kellett utaznia, így a párizsi követség hosszabb ideig vezető nélkül maradt. 1849 márciusában az Erdélyt fenyegető cári intervenció került a magyar diplomácia tevékenységének előterébe. Először Bem kísérelte meg a bukaresti angol megbízotton keresztül, hogy az európai hatalmakat a cári beavatkozás elleni fellépésére késztesse. Kísérlete azonban kudarcot vallott, Anglia és Franciaország — rövid habozás után — a semlegesség álláspontjára helyezkedtek az intervencióval szemben. Kossuth helyeselte Bem diplomáciai kezdeményezését, de Bem helyett Beöthyt szemelte ki e kapcsolatok kiépítésére. Beöthy azonban nem jutott el rendeltetési helyére. A cári intervenció veszélye ismét a nemzetiségi kérdés megoldását állította a diplomáciai tevékenység középpontjába. E kérdésben nagy szerepe volt Telekinek és Bemnek. Bemnek a nemzetiségi kérdést radikálisan megoldani kívánó politikájával szemben azonban fellépett Kossuth, aki Bemet minden polgári tevékenységtől el akart zárni. Az 1848—49-es magyar diplomácia történetében új fejezetet jelent a Függetlenségi Nyilatkozat utáni időszak, melynek döntő feladata az önállóság elismertetése. Kossuth ekkor Európa majd minden számottevő országába elküldte megbízottait, sőt az Egyesült Államoktól is kéri Magyarország függetlenségének elismerését. A Függetlenségi Nyilatkozat valamint Szemerének a kötársasági államforma melletti állásfoglalása — mint a disszertáció megállapítja — különösen Angliában nehezítette meg a magyar diplomácia helyzetét. A tavaszi hadjárat sikerei ismét az európai forradalom kísértetét támasztják fel a nagyhatalmak előtt. Ezért Anglia és Franciaország — kisebb ingadozás után — passzivitásba burkolóznak, s ténylegesen az ellenforradalom erőit segítették. 1849 júniusában sor került a Velencei Köztársasággal való szövetség megkötésére. Ez az egyezmény azonban nem lépett életbe s megvalósításának kudarca meghiúsította Fiume megszerzésének lehetőségét is. Nem jártak sikerrel, illetőleg elkéstek a svájci és amerikai elismerést szorgalmazó törekvések is. A cári intervenció küszöbén Kossuth megkísérli a keleti, törökországi kapcsolatok kiszélesítését. Ismét felvetődött a nemzetiségekkel való megbékélés szükségessége is. A konfederációt javasló Telekivel szemben azonban Kossuth és Batthyány Kázmér csak kisebb engedményeket voltak hajlandók tenni. Végül is létrejött a Szemere-féle nemzetiségi törvény, mely azonban már elkésett, — az intervenció időközben bekövetkezett. Június elejétől az egész diplomácia középpontjába az intervenció elleni harc került. A régebbi kapcsolatok mellett ekkor a kormány megkísérelte kiépíteni adiplomáciai viszonyt Poroszországgal is. A forradalom vezetői még a tényleges intervenció előtt megkísérelték a tárgyalást a cári udvarral, ez azonban sikertelen maradt. Miután nyilvánvalóvá vált, 'hogy a nyugati hatalmak Magyarországért nem tesznek semmit, ismét felmerült a cári udvarral való tárgyalások gondolata. Ebből a megfontolásból kiindulva, de áruló módon ós a kormány háta mögött tett erre kísérletet Görgey, majd miut án a kormány tudomást szerzett a tárgyalásokról, Szemere és Batthyány Kázmér írtak levelet Paskievicsnek. Augusztus 10-én Kossuth is levéllel fordult az orosz fővezérhez, aki azonban az összes kísérletekre elutasítóan válaszolt. Ez voit a független magyar kormány utolsó diplomáciai lépése. V. VValdapfel Eszter disszertációja mind az opponensek, mind a hozzászólók részéről őszinte elismerést váltott ki. Mint Révész Imre akadémikus, a disszertáció egyik opponense kifejtette, a disszertáció teljes kritikai értékelését nyújtja az eddigi irodalomnak, feldolgozza a már publikált anyagot, s új eddig nem ismert részletössze-