Századok – 1960

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 704

706 KRÓNIKA A kor sajtótermékeiben valóban hiába keressük a nyomát annak, hogy a gazdaságitársadalmi válság egyeseket politikai konzekvenciák levonására ösztönzött volna. Más, kevésbé ismert és feltárt forráscsoportok vizsgálata azonban arról győz meg, hogy a mozdulatlanság csak látszólagos, s hogy a Kossuth által emlegetett „legjobbak" valóban léteztek és valóban a feudális viszonyok megváltoztatásán törték a fejüket. A pezsgés és forrongás akkor kezdett határozottabb alakot ölteni, amikor a következő országgyűlés tárgysorozatára a kormány 1827-ben kitűzte az 1790—91-i országgyűlés nagyszabású reformtervezeteit, s elrendelte, hogy a közel négy évtizedes tervezeteket egy külön erre a célra küldött bizottság dolgozza át. Bár a bizottság munkája nyomán létrejött új javaslatok — mutatott rá Barta István — nem egy vonatkozásban elmaradtak a korábbi tervezetek mögött, de a határozatokat megelőző viták során, mint az hiteles forrásokból megállapítható, az elfogadott álláspontnál jóval haladóbb nézetek is felmerültek, olyanok, amelyekkel Széchenyi Hitelében nagyszámban találkozhatunk. Az országos bizottság munkálatai tehát a vízbe dobott kő szerepét játszották az 1826—27-i országgyűlést követő években Magyarországon: felkeltették az érdeklődést a reformok ügye iránt, elindították azt a folyamatot, amely rövid idő alatt a magyar polgári reformmozgalom kibontakozásához vezetett. Minden okunk meglehet annak feltételezésére, hogy az országos reformmunkálatok megvitatása közvetlenül is hatott a Hitel koncepciójának kialakulására. Az előadó azután felhívta a figyelmet, hogy a társadalmi valóság és az egyén, a gyakorlat és az ideológia szoros kapcsolatára, állandó dialektikus kölcsönhatására korábbi történelmünkben kevés jobb példát lehetne találni a Hitel ós kora társadalma kapcsolatánál. Mert ha igaz, hogy a Széchenyi által körvonalazott reformrendszer elsősorban a társadalomban csírázó átalakulási igényeknek köszönhette létrejöttét, nem kevésbé igaz az is, hogy a már kész mű roppant hatást gyakorolt arra a társadalomra, amelyből kisarjadt. A Hitel megjelenése időpontjában a magyar polgári reformmozgalomnak még legfeljebb csak a csíráiról, halvány körvonalairól beszélhetünk, két-három évvel később, az 1832—36-i országgyűlés kezdetén pedig már eleven, egyes kérdésekben győzedelmes eszme a polgári reform koncepciója és egy jelentős országgyűlési csoport harcol érte. E rendkívül jelentős változásban több fontos történelmi tényező — európai forradalmi megmozdulások, felvidéki kolerafelkelés stb. •— mellett nem kis szerepet játszott a Hitel mozgósító hatása. A Hitel eszméinek térhódítását nyomon követve, előadása második felében Barta István az országos reformmunkálatok megyei vitáit ismertette. A nádor 1830 végén küldte meg a megyéknek az országos bizottság kinyomtatott munkálatait, azzal az utasítással, hogy azokról a következő országgyűlésig dolgozzák ki ós terjesszók fel a véleményüket a kormányhoz. E megyei bizottságoknak a jegyzőkönyvei és a megyegyűlések velük kapcsolatos határozatai a központi és megyei levéltárakban nagy többségükben hozzáférhetők, s így szinte topográfiai pontossággal rekonstruálható, hol és hogyan kerültek be a megyei véleményekbe azok a haladó követelések, amelyek körül annyi harc folyt az 1832—36. évi országgyűlésen. S egyenes utalások, vagy közvetett egybevetések segítségével következtetni tudunk arra is, hogyan hatolt be a Hitel gondolatkincse ezekbe a megyei véleményekbe, sőt arra is, hogy a megyei haladó mozgalmak saját belső fejlődésük logikája s a nemzetközi és hazai fejlemények ösztönző hatása eredményeképpen hogyan haladtak túl a Hitel és a Világ programján abba az irányba, amelyet az ekkor még csak kéziratban levő Stadium jelölt ki. Az országos tervezet megyei vitaanyagából Barta István főként Temes, Baranya és Nógrád megye véleményét elemezte, mint amelyek a leghaladóbb követelóseket terjesztették elő. Más megyék példáját is idézve, arra a következtetésre jutott, hogy a Stadium javaslatai szinte maradéktalanul feltalálhatók a leghaladóbb megyék javaslataiban, sőt ez utóbbiak sok olyan haladó elemet is tartalmaznak, amelyekre Széchenyi elvi vagy gyakorlati okokból nem tért ki. Ami például a nemzeti függetlenséget érintő kérdéseket illeti, a megyei javaslatok messze túlmentek Széchenyi lényegében konzervatív álláspontján. A Stadiumnak tehát — állapította meg az előadó — már nem a reformmozgalom elindításában és céljai kitűzésében volt szerepe, hanem a már megindult mozgalom eszméinek elmélyítésében, célkitűzéseinek népszerűsítésében, az országgyűlési haladó erők összefogásában. Igaz, a magyar polgári reformmozgalmat saját fejlődésének belső dinamikája és a magyar társadalom reális szükségletei hamar túlhajtották Széchenyi korlátozott elgondolásain, de a mozgalom céljainak megfogalmazásában, irányának kijelölésében, elindításában és kezdeti előrehaladása megkönnyítésében kiemelkedő része volt Széchenyinek. Ezt a Széchenyit becsüli meg napjaink haladó történetírása is azáltal, hogy életművének értékét a népének tett szolgálatokhoz mérten állapítja meg, s helyét az emberi haladásért küzdők legjobbjainak sorában jelöli ki — fejezte be előadását Barta István.