Századok – 1960
Tanulmányok - Molnár Erik: A magyar történetírás fejlődése az elmúlt évtizedben 45
58 MOLNÁR ERIK állítania végső mérleget. Ha azokból a feladatokból indulunk ki, amelyek előttünk állottak, azt hiszem megállapíthatjuk, hogy marxista történetírásunk, a hibák ellenére, amelyeket útközben elkövetett,alapjában jó munkát végzett. Ennek a munkának köszönhetjük, hogy fő vonásaiban felvázolódott a magyar nép, a magyar dolgozók pártos szellemben megírt marxista története. Útközben nem egy hibát, nem egy gyermekbetegséget leküzdöttünk, vagy legalább világosan lát juk nem egy korábbi hibánk forrásait. Ma tudjuk, hogy mi a történetírásban a sematizmus és a dogmatizinus, a hamis aktualizálás és a szubjektivizmus, tudatosan küzdünk ezek maradványai ellen, amint tudatosan küzdünk a burzsoá objektivizmus maradványai ellen is. Azt azonban nyugodtan elmondhatjuk, hogy marxista történettudományunk, még ki nem javított hibái ellenére is, minden szempontból magasan felette áll azegykori polgári történettudománynak Természetes azonban, hogy a hibákban nem nyugodhatunk meg. Különösen egy hibát kell itt megemlíteni, amelyet sürgősen ki kell javítanunk. A viták, amelyek az elmúlt évben az egyetemi tankönyvek végleges szövege körül folytak, ha befejezettnek még nem is tekinthetők, felhívták a figyelmet történetírásunk egy korábban észre nem vett veszélyes gyengejére. Ez a történetírásunkban ilyen vagy olyan formában lappangó nacionalista szemlélet, amely az osztályharcos frazeológia álruhájába öltözött és összefonódott a hungarocentrikus szemlélettel. Ezt a hibát azért követhettük el, mert történetírásunkat nem hatotta át kellőképpen a marxizmus igazi szelleme. Nem vetettük fel és nem próbáltuk a marxizmus eszközeivel tudatosan megoldani a magyar történet fontos elméleti kérdéseit, hanem nem egyszer beértük a marxizmus felületes elsajátításával, anélkül, hogy észre vettük volna a marxista felszín alatt meghúzódó polgári nacionalista nézeteket. Ennek következtében a nemzeti egység gondolata előretört, az osztályharc primátusa, a haladás kritériuma visszaszorult történetírásunkban. Arról, hogy a magyar történet eseményeit nemcsak a szűk magyar globus, hanem a nemzetközi haladás szempontjából kell megítélni, sokat beszéltünk, de nem tettünk eleget ennek a követelménynek, pedig döntően ezen a ponton válik el a nacionalista történetszemlélet és a marxista történetszemlélet útja. A központi feladat ma, amely mellett persze a többi hiba kijavítását sem szabad elhanyagolni, a harc a polgári nacionalizmus maradványai ellen, vagy más szóval a szocialista patriotizmus következetes egyesítése a proletár internacionalizmussal. Ez a harc nem lesz könnyű. Szembe fogjuk találni magunkat a nacionalista gondolatmaradványok öntudatlan képviselőivel, akiknek nem lesz könnyű szakítani eddigi szemléletükkel, és a polgári nacionalizmus nagyon is öntudatos harcosaival, akik nyomást fognak gyakorolni történészeinkre. De a harc sikerének eszközei kezünkben vannak. Ezek az eszközök: a valódi marxista történeti elmélet mély elsajátítása és következetes alkalmazása a magyar történetre, ha kell, önmagunkkal is harcban. Ezzel kapcsolatban a polgári történeti ideológia kritikus felszámolása. És végül az egész magyar történet céltudatos beleágyazása a nemzetközi történeti folyamatba, aminek feltétele az egyetemes történet alapos ismerete s ami nélkül proletár internacionalista történetírás nem lehetséges. Ha tudunk ezekkel az eszközökkel élni, haladó forradalmi hagyományaink a maguk valódi nagyságában fognak feltárulni és történetírásunk teljes mértékben betölti majd azt a feladatot, amelynek teljesítését a párt joggal várja el tőlünk: azt a feladatot, hogy a magyar néphez a történetírás módszereivel egyidejűleg közvetítsük a szocialista patriotizmus és az attól elválaszthatatlan proletár internacionalizmus szellemét. MOLNÁR ERIK
