Századok – 1960

Tanulmányok - Hozzászólások Molnár Erik előadásához. Ember Győző; Székely György; dr. Horváth Miklós; Ságvári Ágnes; Szabolcs Ottó hozzászólásai; Nemes Dezső zárszava 59

HOZZÁSZÓLÁSOK MOLNÁR ERIK ELŐADÁSÁHOZ Ember Győző akadémiai i. tag, az Országos Levéltár főigazgatója: Molnár Erik akadémikus előadásában mintegy madártávlatból tekintve át történettudományunk legutóbbi tíz esztendejét, elsősorban azt vizsgálta, hogy a marxizmus—leninizmus történelmi szemlélete ég módszere miként érvényesült általában, valamint az egyes korszakok történetének kutatásában. Kétségtelen, hogy történettudományunk fejlődésének az elmúlt évtizedben ez volt a döntő kérdése, mint ahogyan ez lesz az ezután következő években is. Úgy gondolom, hogy nagy vonásaiban helytálló az az értékelés, amelyet történetírásunk eredményeiről és hibáiról az előadás ebből a szempontból adott, habár egyes részmegállapításai fölött lehet vitatkozni. Hozzászólásomnak azonban nem ilyen természetű vitatkozás a célja, hanem az, hogy néhány más szempontból foglalkozzam történettudományunk fejlődésének kérdésével,olyan szempontokból, amelyek kevésbé lényegesek ugyan, mint amelyből az előadás vizsgálta a kérdést, de felvetésük révén teljesebb képet nyerhetünk róla. Az első ilyen szempont a munkafeltételek szempontja, amelyekről az előadás csak annyit mond, hogy a tervszerű munka feltételei 1948/49-ben jöttek létre. Pedig nem felesleges hangsúlyozni, hogy a történettudomány művelésének olyan feltételei alakultak ki, amilyenekről a polgári korban a történészek csak ábrándoztak. Megalakult az Akadémia Történettudományi Intézete, a Munkásmozgalmi, illetve Párttörténeti Intézet, a Dunántúli Tudományos Intézet. Az egyetemeken minden tanszék körül külön kis intézetek alakultak ki. A levéltárak megszabadultak adminisztratív jellegű terheik nagy részétől, s így több idejük jutott arra, hogy a történettudományt is segítő hivatásuknak megfeleljenek. A Történelmi Társulat új életre kelt, a tudományos ismeretek terjesztésére új társulatot szerveztek. A történelemmel foglalkozó intézmények létszáma növekedett, a tudományos kutatóknak segéderőket bocsátottak rendelkezésükre. A könyvkiadás lehetőségei megsokszorozódtak, új folyóiratok indultak. Páratlan új lehetőségek nyíltak meg a magyar történetírás előtt, s ha az elmúlt tíz év eredményeit mérlegre tesszük, akkor azt is meg kell kérdeznünk, hogy vajon megfelelő módon élni tudott-e ezekkel a lehetőségekkel. Távolról sem akarom elért eredményeinket lekicsinyelni, amikor azt mondom, hogy lehetőségeink alapján többet is elérhettünk volna. A munkafeltételek megjavulása következtében több intézményben fokozódó intenzitással folyt a történetkutatás. A munka eredményessége érdekében szükségessé vált, hogy a különböző intézmények munkája összhangban legyen. Ez egy második olyan szempont, amelyből ugyancsak érdemes megnézni