Századok – 1960

Tanulmányok - Lackó Miklós: Gyári munkásságunk összetételéről az ipari forradalom időszakában 595

620 LACKÖ MIKLÖS ség összetételével, az, alakuló gyári proletariátus társadalmi forrásaival és szakmai arculatával, a textil- ós tömegcikk-gyáripari munkásság hiányával. Az alakuló magyarországi gyári munkásság két, egymástól élesen elhatárolódó rétegből állt: a főszerepet játszó ós számbelileg is nagyobb súlyt képviselő szakmunkásságból és a gyakran idénymunkás-napszámos rétegből. A nyugati országokhoz viszonyítva, mindkét réteg élet- és munkafeltételei igen rosszak és súlyosak voltak Magyarországon. De a még súlyosabb helyzetben élő, a különböző fokozatokon keresztül gyárba kerülő agrárproletariátus számára a nagyipari munkás-helyzet nem jelentett süllyedést; amellett ez a gyáriparban lassan és nehezen meggyökerező, nehezen szerveződő réteg nem jelenthetett számottevő bázist a munkás-tömegmozgalmak számára. A gyári szakmunkásság helyzete ezekben az első évtizedekben viszonylag kedvező volt: a vasgépipari szakmunkások kiemelkedő szerepe, a szakmunkás-hiány, a szakmunkásság belső forrásainak elégtelensége — e tényezők kedvezően hatottak a munkásság e rétegének életviszonyaira. A szakmunkásságnak e kezdetben „kivételezett" helyzete, mely nem tévesztendő össze a munkásarisztokrácia Magyarországon később föllépő fogalmával, messzemenően kihatott a gyári proletariátusnak a munkásmozgalomhoz való viszonyára, s közrejátszott abban, hogy a munkásmozgalom bázisát inkább a kézmű- és kisipari munkásság képezte. Magyarországon a gyári munkássá válás ebben az időszakban az esetek többségében nem jelentett anyagi — és hozzátehetjük: szakmai — lesüllyedést; a gépi nagyipar térhódításának, a tőkés verseny kiéleződésének negatív oldalait fokozottabban érezte a kisipar s a munkásoknak a kisiparban dolgozó része. E problémával szembekerült a szakszervezeti és a szociáldemokrata pártmozgalom is. 1901 januárjában Weltner Jakab, a szociáldemokrata párt egyik vezetője a Népszavában külön cikkben, majd cikk-sorozatban foglalkozott a gyári munkások és a munkásmozgalom viszonyával a századforduló előtti időszakban. Főbb megállapításait azért idézzük, mert •— bár helyenként magyarázata nem helytálló — értékelésében sok helyes gondolat található. ,,. . . ki kell mondanunk — írta —, hogy a gyári munkások nagy zöme nincs és nem is volt még szervezve ... Ez az óriási tömeg nincs bent a modern szakszervezetekben és csak nagyritkán mozgósítható a szociáldemokrata párt politikai tüntetéseinek érdekében . . . Míg a nyugati nagy iparállamokban a szociáldemokrata párt a gyári munkások nagy szervezett tömegéből meríti nagy anyagi és erkölcsi erejét, addig nálunk a kisipari munkások — szinte bámulatra méltó — áldozatkészsége és lelkesedése teszi csak lehetővé, hogy pártunk a hatalom brutális üldözésével szemben, a munkásság politikai és gazdasági előnyeiért sikerrel küzdhessen ..." A gyári munkásság távolmaradásának fő okát a gyáripar jellegében s helyzetében látta A nagy gyárakban „ . . . nem termelnek olyan árukat, amelyek a közvetlen gyors fogyasztásra vannak szánva . . . ", hanem vasúti kocsikat, gépeket, mindenekelőtt az államvasutak szükségleteire ,,E gyárak . . . nem folytatnak egymás ellen nagy versenyt ós ezért — egészen az utóbbi évekig — aránytalanul magasabb munkadíjat fizettek munkásaiknak, mint a kisműhelyek vergődő tulajdonosai." „A gyárba bejutni, ez volt minden munkás ideálja ... a gyárakba csak protekció útján lehet bejutni..." stb. Emiatt a gyárakban terror, a haladó munkások üldözése, besúgó-rendszer alakult ki. Végül hozzáteszi: ,, így volt ez eddig ... A fejlődés azonban itt is nagy változásokat idéz elő. A múlt nyár két nagy sztrájkja — a Ganz gyárban és az államvasutak gépgyárában —