Századok – 1960
Tanulmányok - Lackó Miklós: Gyári munkásságunk összetételéről az ipari forradalom időszakában 595
GYÁRI MUNKÁSSÁGUNK ÖSSZETÉTELÉRŐL AZ IPARI FORRADALOM IDŐSZAKÁBAN 621 igazolja ezt az állítást. . . "" Valóban: a gyári proletariátus zömét kitevő szakmunkásság e viszonylag kedvező helyzetét azután gyorsan megsemmisítette a kapitalizmus további fejlődése, a nagyipar 1890 utáni kiszélesedése, a szakmunkásság belső forrásainak létrejötte s ugyanakkor a kvalifikált munkaerő szerepének csökkenése. Mindez a századfordulótól kezdve együtt járt a magyarországi gyári proletariátus s e munkásság akkori fő típusának, a vas-gépipari munkásságnak a radikalizálódásával is. 2. Magyarországon a gyári proletariátus kialakulása idején igen éles különbségek álltak fenn a munkásság két jellegzetes típusa: a szakmunkások és a tanulatlan napszámos-segédmunkások között. E két réteg erősen elhatárolódott egymástól gazdasági-társadalmi helyzete és életviszonyai tekintetében. A gyári törzs-proletariátus zömét kezdettől fogva a szakmunkásság alkotta; a munkásság alsó rétege viszont nagyrészt az idénymunkás-napszámosságból állott. A munkásság szakképzett — és mint láttuk — kezdetben viszonylag kedvező helyzetű rétege s a napszámos-segódmunkásság közötti kapcsolatok gyengeségében közrejátszott e két csoport élesen eltérő eredete is: a szakmunkások nagyrésze -— elsősorban a vas-gépiparban — vagy a külföldi iparos-népességből, illetve az ott már korábban kialakult ipari proletariátusból, vagy a hazai iparosnépességből regrutálódott;100 a napszámos-réteg körében természetszerűen — az esetek többségében az említett „átmeneti formákon" keresztül — a szegónyparasztság dominált. Az éles különbségek létrejöttében igen nagy szerepe volt a gépmunkásság alacsony létszámának. A gépmunkás-típus, amely egyaránt regrutálódott a régi iparos-manufaktúra-szakmunkásság és a paraszti nincstelenek köréből; amely a falusi dolgozók nagyobb tömegeit a géphez, a gyárhoz, az állandó ipari proletár-élethez kötötte, egy üzemen belül és társadalmi szempontból is a szakmunkásság és a tanulatlan munkások közötti legfontosabb összekötő láncszemnek tekinthető. Közvetetten ez volt az egyik legjelentősebb összekötő kapocs az állandó ipari proletariátus és a paraszti, illetve a mezőgazdaságból kiszoruló nincstelenek között is. Más országokban, ahol az alakuló gyáriparban a textil- és más tömegcikk-ipari ágaknak kiemelkedő szerepük volt, a gépmunkásság volt az a típus, amely felé az ipari forradalom mind a régi iparost ós manufaktúra-munkást, mind a képzetlen, olcsó falusi munkaerőt terelte s egy közös, egymásra utalt gyári proletár-sorsban nivellálta. A gyári munkásság magyarországi összetétele kétségtelenül kihatott e munkásság társadalmi tudatára, politikai arculatára és így — közvetlenül vagy közvetve — az alakuló munkásmozgalomra is. Kihatott egyrészt pozitív irányban, elősegítve a gyári munkások nagyobb részét kitevő szakmunkásság önálló — bár kezdetben kevéssé forradalmi — társadalmi arculatának kialakulását. De kihatott negatív irányban is: a gyári proletariátus alsó — a forradalmi munkásmozgalom szempontjából tehát igen nagyfontosságú — rétege, amely másutt zömében a betanított gépmunkásság volt, nálunk nagyrészt abból a napszámos, gyakran idénymunkás, erősen fluktuláló rétegből állott, amely igen lassan öltött ipari proletár arculatot s amelynek osztályöntudata és így szervezkedése is későn és vontatottan indult meg. A szakképzett és tanulatlan munkásság közötti éles különbségek hátterében e kezdeti időkben végső soron 99 Népszava, 1901. jan. 5. Weltner Jalcab : A gyári munkásokról. 100 A vas-gépipari szakmunkásság más országokban is túlnyomóan az iparosnépességből került ki. (Vö.: 54. jegyz.)
