Századok – 1960
Tanulmányok - Lackó Miklós: Gyári munkásságunk összetételéről az ipari forradalom időszakában 595
\ 614 LACKÖ MIKLÖS A nagyipari munkásság hazai forrásainak a kialakulása azonban nem minden iparágban és nem minden területen ment végbe ilyen nehézkesen, így a kő-, föld- és agyagipar, olasz, lengyel vagy szlovák vándormunkások mellett, saját környékéről merítette munkásai zömét. A lábatlani cementgyár „igen jól alkalmazható" gyármunkásai a vidék lakosságából kerültek ki. A fejletlen textilgyáripar sem küzdött (a szakmunkásokat kivéve) munkaerőproblémákkal. A budapesti Magyar Gyapjúmosó gyárról, a losonci posztógyárról, a gácsi posztó- és pokrócgyárról stb. a jelentések megállapítják, hogy túlnyomórészt magyar és szlovák munkásaik „a kellő betanítás után jól alkalmazhatók". A szegedi kötélgyár egyenesen „. . . bizonyságát adta annak, hogy az alföldi nép ... a gyári foglalkozásra nagyon jól alkamazható". A kékfestő és kartonnyomó gyárak túlnyomóan belföldi munkásai is „immár kellőleg be lévén gyakorolva, az igényeknek minden tekintetben eléggé megfelelnek". Az akkor Budapesten működő három nagyobb épületfa-üzem mintegy ezer munkásából „a szakmunkások túlnyomó többségében magyarok és kitűnően alkalmazhatók". A malomipari munkások ,,. . . a technikai munkások kivételével, kik közt még számos külföldi van — többnyire belföldiek és akár fegyelem, akár szakképzettség tekintetéből minden igénynek megfelelnek".7 5 Azokban a gyáripari ágakban tehát, amelyekben a betanított munkásság játszotta a főszerepet, melyek szorosabban kapcsolódtak a mezőgazdasági- és földmunkához, vagy amelyek (pl. a malomipar, faipar esetében) kellő hagyományokkal rendelkeztek, — a hazai gyári proletariátus kialakulása könnyebben, szervesebb fejlődés útján ment végbe. Jól bizonyítja ezt a pécsi Zsolnai-gyáxjmunkásállományának fejlődése. E manufakturális kezdetekből alakuló porcelánüzem az 1870-es években először Pécskörnyék, majd egyre távolabbi vidékek önállóságukat vesztett fazekas-háziiparosaiból merítette szakmunkás-gárdájának jelentős részét; e kézi korongosok csakhamar gépen dolgozó tömegmunkásokká váltak, s ezzel együtt megjelentek közöttük a szakképzetlen mezőgazdasági, proletárokból kikerülő új betanított munkások is, akiket a régi szakmunkások „vad korongosoknak" neveztek.76 Az ipari forradalom, a gépi nagyipar fejlődésének sajátos vonásai, Magyarországon kihatottak az alakuló gyári munkásság nemek és korviszonyok szerinti összetételére is. A gyermekmunka kezdettől fogva nem lebecsülendő szerepet játszott a magyarországi nagyiparban, mindenekelőtt a bányászat s kisebb mértékben az élelmezési és vegyi ipar (az ide sorolt dohány- és gyufagyárakban) és a nyomdaipar területén. Az 1860-as évek közepén a bánya- és kohóművek mintegy 41 000 munkásából 5 400 volt gyermek (13%).77 Az 1885. évi országos iparstatisztika adatai szerint a kis- és a nagyipar 354 000 munkásából — a tanoncokat nem számítva — kereken 12 000 volt 16 éven aluli; közülük kb. 5300 a bányákban dolgozott.7 8 A gyáriparban foglalkoztatott fiatalkorúak számunkások zöme nem magyar nemzetiségű volt, azért őket a tőkésekkel együtt „gyarmatosítóknak" nevezi stb. Mindebben — a könyv pozitívumai mellett — nem nehéz fellelni egy városi polgárból lett „népies" hibás nézeteit. 75 E rövid összeállítás a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 1878. évi jelentése alapján készült. 76 Ruzsás L. : i. m. 63—64. és 133. 1. Sajnos, Ruzsás Lajos munkájához hasonló, alapos gyártörténettel alig rendelkezünk. 77 A bánya- és kohóműveknél 1866-ban alkalmazott munkások. Hivatalos Statistikai Közlemények. I. évf. I. füzet. Pest, 1868. 78 Magyarország iparstatisztikája 1885-ben. Bpest, 1886.
