Századok – 1960
Tanulmányok - Lackó Miklós: Gyári munkásságunk összetételéről az ipari forradalom időszakában 595
GYÁRT MUNKÁSSÁGUNK ÖSSZETÉTELÉRŐL AZ IPARI FORRADALOM IDŐSZAKÁBAN 605 Különösképpen akadályokba ütközött az agrárproletárok állandó gyári munkássá válásának lehetősége. Ez mindenekelőtt abból következett, hogy a nyugati országok ipari forradalmának jellegzetes munkásalakja, a tömegesen deklasszálódó, félig-önálló iparosból ós a legkülönbözőbb dolgozó rétegekből — jelentős mértékben az agrárproletariátusból — származó, a gépi nagyipar első korszakára jellemző gépmunkás-típus kialakulásának lehetősége alig volt meg Magyarországon. Az agrárproletariátus viszonylag kicsiny része is nagyobbrészt csak napszámos-segédmunkássá lehetett; ezzel együtt a gyárba kerülése után is csak lassan és nehezen vetette le idénymunkás, kétlaki jellegét és beállítottságát.4 3 A munkásságnak ez a része, természetesen, csak igen korlátozott mértékben válhatott az örökletes törzsproletariátus megalapozójává. A gyáripar felszívó erejének gyengeségét, az állandó gyári munkássá válás nehézségeit mintegy kiegészítette az a tény, hogy az agrárproletariátus nagy tömegeit a mezőgazdaság nemcsak taszította, hanem sajátos módon meg is kötötte. A mezőgazdaság technikai fejlődése a nagybirtokon igen vontatottan haladt, ennek következtében nyári idénymunkás-szükséglete továbbra is magas maradt; így alakult ki az a mezőgazdasági munkásság, amelyet nemcsak elmaradottsága és hagyományai, hanem a mezőgazdaság időszaki munkaerőszükséglete is a földműveléshez kötötték, anélkül, hogy ez tényleges megélhetését megfelelően biztosította volna. Az ipari proletárrá válás további akadálya az agrárszegénység egy részének félproletár helyzete, az 1 — 2 holdas törpebirtok elterjedtsége volt. Mindehhez járult, hogy — a korábbi iparfejlődés korlátozottsága, a gépi nagyipart megelőző iparformák fejletlensége miatt — az ipari forradalom kezdetekor mély szakadék tátongott a széles agrár-lakosság és a vékony ipari népesség között;4 4 még a kézművesek, iparoslegények is — főleg az ország belső alföldi területein — meglehetősen zárt kasztot képeztek az agrár-lakosság tengerében. Végül még egy mozzanatot kell kiemelni: az alakuló gyáripar egyoldalú területi elhelyezkedését. Ez az egyoldalú összpontosulás — hogy tehát a gyáripar kezdettől fogva túlnyomórészt Budapestre és néhány kisebb, főleg nemzetiségi gócpontra települt —, mint láttuk, ugyancsak szorosan össze-43 Ezt igen sok korabeli adat bizonyítja. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 1878. évi jelentése (megj. Budapest, 1879) a gyufagyári munkásokról megállapítja: „. . . a vidéki gyárosoknak aratás idejében rendesen meggyül a bajuk munkásaikkal, kiket csak fokozott bérrel tarthatnak meg vállalatuknak." (298. 1.) — „A faluról érkezett napszámosok egyideig még nem szakadtak el régi foglalkozásuktól. A tavaszimunkakezdetén, vagy aratás idején gyári helyüket sokan elhagyták és visszatértek a mezőgazdasági munkához. A fokozódó városbaözönlés következtében azonban ősszel egyre nehezebbé vált számukra a gyári munkahely visszaszerzése. A vezetőség az ilyen »rendetlen« munkásokat mindinkább a legnehezebb munkára, a csőgyárba osztotta be. így Heiszler József püspökbogádi napszámos is azért került 1882-ben a csőgyárba, mert nyaranként — a nyilvántartás bejegyzése szerint — »aratómunkára többször kilépett«. "(Ruzsás Lajos : A pécsi Zsolnay-gyár története. Bpest, 1954. 68—69.1.) — A budapesti Mávag nyugdíjas munkásai között a szerző által végzett szociográfiai kutatások sok anyagot nyújtottak a budapesti segédmunkások múltbeli „kétlakiságára" vonatkozóan is. Peschl József nyugdíjas lakatos pl. elmondotta, hogyan lett a századforduló utáni években egy napszámosból állandó gépmunkás. „Aratás után a vidéki paraszt feljött Pestre, tavasszal lelépett. Ha megtalálta számítását, később már nem volt kedve hazamenni. Ha ügyes volt — és ha egy-egy kosár tojást vagy libát vitt a művezetőnek —, a művezető felfigyelt rá. A paraszt kérte, szeretne elmenni gépre. — Majd megpróbáljuk, mondta a művezető. De csak akkor teszlek oda, ha engem tavasszal el nem hagysz." 44 A felvidéki, szlovák nemzetiségi területen bizonyos fokig más volt a helyzet; e problémára a továbbiakban még visszatérünk.
