Századok – 1960
Tanulmányok - Lackó Miklós: Gyári munkásságunk összetételéről az ipari forradalom időszakában 595
606 LACKÖ MJKLÓS függött az iparfejlődés korábbi menetével, a korai tőkés üzemformák s a textilipar fejletlenségével. Mert éppen ezek a korai tőkés üzemformák (a textiliparban, a fémtömegcikk iparban stb.) alakították át más országokban egész vidékek arculatát, létrehozva a falvak százaiban az ipart egyre inkább főfoglalkozásként üző népesség széles tömegeit. S bár, mint már utaltunk rá, a gépi nagyipar fokozatosan megszüntette azt a területi munkamegosztást, amely a manufaktúra-korszak jellegzetes jelensége volt, — a manufkktúra-formákból kinövő gyáripar területi elhelyezkedését messzemenően befolyásolták a már meglévő manufaktúra-körzetek. Ehhez járult még az a nem kevésbé fontos tény is, hogy a munkaigényes, a szakképzetlen (betanított) munkások nagy tömegeit foglalkoztató könnyűipari ágak (a textilipar, fémtömegcikkipar stb.) az olcsó munkaerő biztosítása céljából amúgyis szívesen települtek vidékre. Anglia, Franciaország, Németország stb. nagy textilipari gyári központjai elsősorban a régi manufaktúra-körzetekben alakultak ki. Hasonló okok magyarázzák Oroszországban a falusi gyári központok viszonylag nagy számát,45 s azt a tényt, hogy a századforduló előtti években Oroszország gyári munkásainak mintegy a fele a városokon kívül élt.46 Ilyen vidéki manufaktúra körzetek nálunk az ipari forradalom előtt nem alakultak ki. A vidéki ipar fejlődését a továbbiakban az ipari forradalom egyoldalú iránya akadályozta. A magyarországi vidéki városok — bár lakosságuk jelentősen növekedett — fejlődésüket a kereskedelemnek, vagy pedig a mezőgazdasági munkásság sajátos összpontosulásának köszönhették; a vidék ipari fejlődése — néhány, a bányászat, vagy az oda telepített vas-gépipar révén fellendülő helység kivételével — az ipari forradalom időszakában igen vontatottan haladt. E helyzet másik oldala a főváros nagyarányú iparosodása, ami az egész Monarchia piacára termelő malomipar és főleg a gépipar (e tipikusan nagyvárosi iparág) fejlődésének volta következménye.4 7 Néhány kivételtől eltekintve, a budapesti és az igen gyenge vidéki gyáripar között emellett igen éles különbségek álltak fenn a munkásság szakmai és társadalmi arculatát tekintve is: a főváros és néhány más ipari központ bányászaival és nagyrészt vas-gépipari szak munkásságával szemben a vidéki gyári munkásság zöme élelmezésipari és főleg építőanyagipari idénymunkás-napszámos volt.4 8 A magyarországi gyáripar egyoldalú területi elhelyezkedése, amely így alapvetően a korai tőkés iparformák fejletlenségének s a nagyipari fejlődés egyoldalúságának volt a következménye, a továbbiakban maga is hozzájárult az ipari és mezőgazdasági dolgozók közötti éles különbségek fenntartásához, 45 így lesz pl. a Vlagyimir kormányzóság Ivanovo falujából, a takácsairól híres Kundükinói járás Óréhovo falujából stb. a gépi nagyipar jelentős központja. (Ld. Lenin : i. m. 384. és 426. 1.) 46 Lenin : i. m. 516. 1. — Oroszországban ezt a tendenciát még erősítette, hogy a paraszt, ha iparos is volt, az obscsinához kötődött. 47 A gépgyártás az iparilag fejlettebb országokban sem a vidéken, helyi talajból nőtt ki, hanem a könnyűipar után, a már meglevő nagyvárosokban összpontosult. 48 A vidéki ipar jellegéről találóan írta a századforduló utáni években a Szocializmus cikkírója: „Kezdjük Torontálnál. Nagyságra nézve az ország harmadik megyéje. Csak mezőgazdasági ipara van. Itt is, mint a többi magyar vármegyékben, malmok, téglagyárak, szeszgyárak ós fűrésztelepek képviselik majdnem kizárólag az ipart. A messze rónán füstölgő gyárkémények jelzik, hogy ott valami üzem van, mely gőzerővel működik... Ámde az ország alapos ismerője tisztában van azzal, hogy ott a füstölgő gyárkémények alatt nem kifejlett és igényteljes, modern proletariátus dolgozik. . (Freund Oyula : Munkaviszonyok Délmagyarországon. Szocializmus. II. évfolyam. 1907—08. 238. 1.)
