Századok – 1960
Tanulmányok - Lackó Miklós: Gyári munkásságunk összetételéről az ipari forradalom időszakában 595
604 LACKÖ MJKLÓS De nemcsak a munkásság korlátozott számáról volt szó, hanem sajátos szakmai összetételéről is. Az élelmezési ipar különböző ágai túlnyomórészt a puszta napszámos-segédmunkára épültek. Egy hatalmas kapacitású malmot néhány molnár és gépész s viszonylag nem nagy számú napszámos tartott üzemben. A sok munkást foglalkoztató ágak (cukorgyártás, szeszipar) nem is állandó, hanem csak idénymunkás napszámosokat alkalmaztak. Az élelmezésipari üzemeknek csak kb. 60%-a dolgozott az egész évenát.39 Vagyis: a malom-és élelmezési ipar egyoldalú fejlődése nemcsak a proletariátus számbeli növekedését akadályozta, hanem az állandó, gyárhoz kötött nagyüzemi munkásság, a gyári törzs-proletariátus kialakulását is. Mi volt a helyzet a legtöbb munkást foglalkoztató vas-gépipar területén? Bár kezdetei már 1848 előtt megjelentek, ez iparágak fejlődése különösképpen ugrásszerűen ment végbe. A vas-gépipar a termelés koncentrációjának magas fokán, viszonylag fejlett technikai színvonalon alakult. E döntő gyáripari ágak munkásainak többsége szakmunkás, kisebb része napszámos-segédmunkás volt. A betanított gépmunkások száma a vas-gépiparban ebben az időben igen alacsonyra tehető.4 0 A munkáslétszám szempontjából számottevő építő-anyagipar — egy-két ág kivételével, mint pl. az üveggyártás — még sokkal inkább a napszámosidénymunkára épült, mint az élelmezési ipar. A századforduló idején a kő-, föld-, agyagipari üzemeknek csupán 35,2%-a termelt folyamatosan, az egész éven keresztül. Ezzel szemben a vasgyárak 83%-a, a gépgyárak 93,3%-a, a munkáslétszám szempontjából nem számottevő textilgyárak 77,3%-a folyamatosan üzemben volt.4 1 A textilipar hiánya, az élelmezési ipar primátusa, mint láttuk, erősen korlátozta a gyári munkásság számbeli növekedését az 1890-ig tartó évtizedekben, amit a vas-gépipar fejlődése csak részben ellensúlyozott. Ugyanakkor ez volt az az idő, amikor — a legtöbb munkát igénylő mezőgazdasági munkafolyamatok gépesítésével, a részesművelés kiszorulásával, a falusi szegénység állattartási lehetőségének csökkenésével stb. — végleg kialakult a magyarországi mezőgazdasági proletariátus hatalmas tömege. Az 1880-as évek végéig, igaz, ezt a folyamatot bizonyos mértékig ellensúlyozta a mezőgazdaságban a munkaintenzív ágak terjedése, a művelhető terület kiszélesítése, a vasútépítés, folyamszabályozás stb., — mindezek ellenére is súlyosan esett latba, hogy az ipari forradalom döntő szakaszában a gyáripar agrárnépességet felszívó hatása igen kicsiny volt.4 2 89 Gyáripari statisztika 1901. 84. 1. — E gyárak idény-jellege azonban még ennél is nagyobb volt; az iparstatisztika hangsúlyozza, hogy az egész évben dolgozó gyárakhoz csak azokat sorolták, amelyek „rendes állandó munkásaikat nem bocsátották el". 40 A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 1870—75. évekre vonatkozó adatfelvétele alapján összeállítottuk néhány vas-gépipari üzem munkásságának szakképzettség szerinti megoszlását. Eszerint az Óbudai Hajógyár különböző üzemegységeiben 1875-ben 736 szakmunkás és 32 tanonc, 341 napszámos és kb. 150 betanított gépmunkás dolgozott; a Magyar Allamvasútak Gépgyárában 486 szakmunkás és 77 segéd- és betanított munkás; Vidats István mezőgazdasági gépgyárában 82 szakmunkás, 10 tanonc és 20 napszámos. A vasúti javítóüzemekben még magasabb volt a szakmunkások aránya. Egyedül a technikailag legfejlettebb Ganz gyárban mutatnak bizonyos foltig más képet az adatok: itt 208 szakmunkás és 59 tanonc mellett 286 napszámos és betanított munkás dolgozott. (Az adatokat ld. Bericht. . . 158—190.1.) — Sajnos, a gyárak többsége munkásainak szakmai megoszlását nem részletezte. 41 Gyáripari statisztika 1901. 84. 1. 42 Ld. erről Szentmíklóssy Lajos : A magyar agrárkérdéshez. 1П. Gondolat, 1936. 2. évf. 3. sz.
