Századok – 1960
Tanulmányok - Lackó Miklós: Gyári munkásságunk összetételéről az ipari forradalom időszakában 595
GYÁRI MUNKÁSSÁGUNK ÖSSZETÉTELÉRŐL AZ IPARI FORRADALOM IDŐSZAKÁBAN 603 budapesti gyári munkások egyharmada,3 4 a századforduló idején több mint 40%-a tartozott e réteghez.3 5 E munkásréteg súlya azonban az össz-munkásságon belül valójában még nagyobb volt, hiszen a többi gyáripari ágak is együttvéve jelentős számú vas- gépipari munkást (gépkarbantartók, gépészek, lakatosok stb.) foglalkoztattak. Az élelmezési és vas-gépiparon kívül az 1890-es évekig csak az építőanyagiparban (téglagyártás, üvegipar) volt a gyári munkások száma valamelyest is jelentős. A textilipar, általában a tömegcikkipar a 90-es évekig szinte teljesen hiányzott. 1890-ben mindössze 4 500 textilipari gyári munkás (az összmunkásság alig 5%-a) volt az országban. Hogyan hatott az ipari forradalomnak ez az iránya a gyári munkásság kialakulására és összetételére? Ami a munkások összlétszámát illeti, az a következőképpen alakult: 1870-ben — az eléggé megbízhatatlan népszámlálási adatok szerint — mintegy 350 000 ipari munkás (és kb. 40 000 bányász) volt az országban, 1880-ban kereken 400 000, 1890-ben 480 000, 1900-ban kb. 700 0 003 e . Gyorsabb volt a gyári munkások növekedése: számuk, a bányászok nélkül, 1870—1880-ban mintegy 70 000-re, 1890-ben 102 000-re, 1900-ban 27Ó 000-re tehető.37 Az adatok helyes értékelése szempontjából rögtön hangsúlyozandó, hogy Magyarországon 1890-re lezajlik az ipari forradalom döntő szakasza; a 90-es évek elején az ipari termelés értékének nagyobbik felét már a gyáripar adja. Az ipari forradalom kibontakozásának döntő szakaszában tehát a gyári munkásság tömege nem szélesült ki jelentősen; a munkáslétszám erőteljesebben csak az 1890-es évektől kezdve növekedett. Ez — a gyáripari fejlődés általános korlátozottsága mellett — a nagyipar egyoldalú fejlődéséből, az élelmezési ipar vezető szerepéből, a textilipar hiányából következett. Az á tény, hogy nálunk az élelmezési ipar túlsúlya a textilipar és általában a tömegcikkipar szinte teljes hiányával párosult, már egymagában is eleve leszűkítette a gyári munkásság számszerű fejlődését. Az élelmezési ipar termelési-technikai sajátossága, hogy viszonylag igen nagy termelési érték előállításához — a feldolgozásra kerülő mezőgazdasági termények nagy értéke s a tömeges termelés lehetőségéből adódó nagy termelékenység miatt — igen kevés munkásra volt szükség. E megállapítást plasztikusan támasztja alá egy egyszerű számítás. 1898-ban az élelmezési nagyipar kb. 47 000 munkása 645,97 millió korona, a textilipar mintegy 14 000 munkása 53,47 millió korona termelési értéket állított elő.38 Az élelmezési iparban egy munkásra tehát 13 791 korona, a textiliparban 3842 korona évi termelési érték jutott. Mármost, ha az ipari forradalom élén a textilipar állott volna s — tegyük fel — ez állított volna elő akkora termelési értéket, mint az élelmezési ipar, akkor nem 47 000, hanem három és félszer annyi, kereken 164 000 munkásra lett volna szükség. Ezzel szemben nálunk a századforduló idején a gyáripar által termelt érték közel 45%-át az élelmezési ipar (túlnyomórészt a malomipar) szolgáltatta, de a gyári munkásoknak csak 20%-át foglalkoztatta. 34 Sándor V. : i. m. 253. 1. 35 Az 1901. évben a Magyar Korona Országaiban fennállott gyárak üzemi és munkás statisztikája. Bpest, 1903 (a továbbiakban: Gyáripari statisztika 1901). 36 Az 1870, 1880, 1890. és 1900. évi népszámlálás adatai. 37 Sándor V. : i. m. 596. 1. —1870 körül, a gazdasági fellendülés idején a munkáslétszám nem volt alacsonyabb, mint 1880-ban. 38 Sándor V. : i. m. 546—547. 1. 7*
