Századok – 1960
Tanulmányok - Lackó Miklós: Gyári munkásságunk összetételéről az ipari forradalom időszakában 595
GYÁRT MUNKÁSSÁGUNK ÖSSZETÉTELÉRŐL AZ IPARI FORRADALOM IDŐSZAKÁBAN 597 lehetőséget tanulatlan munkások alkalmazására, akik a képzetlen falusi szegénységből is toborzódhattak.9 Más országokban az ipari forradalom kezdetén ez a manufaktúra-rendszer által kitemelt iparos-bérmunkásság (a manufaktúrák állandó munkásai, a manufaktúrák ún. külső körzetéhez tartozó háziiparosok és formailag önálló kézművesek) alkotta a gyári proletariátus első és fő forrását. így volt ez Angliában, ahol az ipari forradalom élén haladó textilipar (amely a manufaktúra-korszaknak is vezető iparága volt) elsőnek a gépek által tönkretett takácsok nagy tömegeit változtatta gyári proletárrá. Lényegében így történt Oroszországban is, ahol az ipari forradalom előtt az ipar igen szűkkörű volt, de mégis átment a manufaktúra-rendszer korszakán s a kibontakozó gyáripar munkásainak többsége a bérmunkás, vagy „önálló" szegény kusztárokból került ki s ahol, mint Lenin megállapította, az ipari tartaléksereg „alighanem legnagyobb részét" a házimunkások (a tőkének alávetett, túlnyomórészt vidéki háziiparosok) alkották.10 Magyarországon a tőkés ipar manufaktúra-korszaka alapjában nem alakult ki az ipari forradalom előtt. A XVII. században és a XVIII. század első leiében az ipar tőkés formáival alig találkozunk. A Habsburg-abszolutizmus mögött álló osztrák és dél-német kereskedőtőke, amely a magyarországi piacot uralta s amely a viszonylag fejlett nyugati (német-osztrák) manufaktúrákra támaszkodott, Magyarországon — az ország háborús viszonyai, a termelő erők fejletlensége s nem utolsósorban a magyar nemesség feqdális-rendi ellenállása következtében — ipari vállalatokat nem kezdeményezett.11 A fejlett nyugati manufaktúrák versenyével szemben eleve előnytelen helyzetű és számottevőbb tőkefelhalmozásra képtelen magyarországi kisiparból viszont az ipar magasabb tőkés formái nemigen fejlődhettek ki. A XVIII. század második felében komoly fellendülés jelei mutatkoztak, de a jelentősebb manufaktúrák (pl. a sasvári, a magyaróvári manufaktúra) csakhamar visszafejlődtek és eltűntek.12 A XIX. század közepén hasonló sorsra jutottak a 40-es években alakult kisebb textil-és bőripari manufaktúrák és üzemek is. Ausztriában és Csehországban ebben az időben bontakozott ki a közszükségleti iparcikkeket gyártó ipar, elsősorban a textilipar területén az ipari forradalom; hatására ezek — a manufaktúrakorszak szempontjából legfontosabb — iparágak Magyarországon végleg visszafejlődtek.13 Az 1848-as forradalom előtt megjelenő és már tőkés formákat felmutató iparágak közül csak az élelmezési ipar (malom; , cukor-, szeszipar) és a vas-gépipar néhány ága maradt életképes. Az 1850—60-as években — a mezőga zdaság tőkés fejlődésével párhuzamosan és annak hatására — csak az élelmezési iparban jelentkeztek nagyobb mértékben az ipari forradalom kezdetei. A korai tőkés ipari formák gyengeségét, az ipar elmaradottságát tükrözik a XIX. század első feléről és közepéről fennmaradt statisztikai adatok, amelyek az iparos-népesség számáról és főleg összetételéről szólnak. Ezek igen hiányosak és megbízhatatlanok, mégis hozzávetőleges képet adnak az iparral foglalkozó 9 „A manufaktúra. . . a hatalmába kerített kézműiparokban kitermeli az ún. tanulatlan munkások osztályát, akik a kézművesüzemből szigorúan ki voltak rekesztve." (Marx. : i. m 378. 1.) 10 Lenin : i. m. 442. 1. 11 Makkai László : Felszólalás „A magyar nacionalizmus történelmi gyökerei" c. vitán. TTI. Arch, (kézirat). 12 Sándor Vilmos : Nagyipari fejlődés Magyarországon. 1867——1900. Bpest, 1954. 6. 1. , 13 Uo. 8.1.
