Századok – 1960
Tanulmányok - Andics Erzsébet: A Habsburgok és a forradalmak elleni cári segítség kérdése 556
A HABSBURGOK ÉS A FORRADALMAK ELLENI С Alti SEGÍTSÉG KÉRDÉSE 569 nyílt fegyveres ellenforradalmi fellépés érdekében.6 8 Windischgrätz 1848. július 8-án az orosz cárhoz intézett levelében megdöbbentő „nyíltszivűséggel" tárta fel szembenállását mind az osztrák kormánnyal, mind a dinasztia egyes tagjaival. „Hibát hibára halmoznak — írta —, János főherceg és a jelenleg hatalmon levő miniszterek távol vannak attól, hogy a magaslatán legyenek annak a siralmas helyzetnek, amely osztályrészükül jutott; okunk van tehát a legszomorúbb következményektől tartani. Nem használták fel azt az ellenállást, amit bátor csapataink itt a legnyíltabb lázadással szemben kifejtettek.69 Szomorú helyzetemben egyformán kell harcolnom a bécsi minisztérium parancsai és a forradalmi szellem ellen, amit pillanatnyilag nyomtunk el az országban."7 0 Az innsbrucki kamarilla fő bizalmi embere, az ellenforradalmi katonai előkészületek közvetlen szervezője ebben a levélben — kikötve a legnagyobb titoktartást — a cár Münchengrätzben tett ígéretére hivatkozva nyíltan felvetette a fegyveres segítségkérés lehetőségét, és nem hagyott kétséget aziránt, hogy szükség esetére számítanak arra, hogy az orosz birodalom ura nem tagadja meg támogatását. „Felséged Ferenc császárral szemben kötelezettséget vállalt magára, Felséged szavát adta, és Felséged jellemző nemesszívűségével be fogja azt váltani"71 — írta. Pár hétre rá, 1848 augusztusában maga az uralkodócsalád vetette fel Medemen keresztül a segítség kérdését Miklós cárnak, és arra pozitív választ nyert.7 2 A cár fegyveres segítségének számbavétele és biztosítása szerves része, elengedhetetlen feltétele volt azoknak az ellenforradalmi készülődéseknek, amelyek ebben az időben a kamarilla irányításával folytak. Amíg 1848 tavaszán, az európai forradalmi hullám emelkedésének az idején az udvar és a reakciós körök nem is gondolhattak ellenforradalmi ellenállásra, most, a párizsi munkások júniusi felkelésének leverése és különösen Radetzkynak Olaszországban elért sikerei után a helyzet gyökeresen megváltozott. A reakció ellentámadását megkönnyítették a belpolitikai téren bekövetkezett eltolódások is. A bécsi proletariátus májusi felkelései után a régi ellenforradalmi osztályokhoz új, ellenforradalmivá vált erők csatlakoztak: a munkástömegektől rettegő, a forradalomból kiábrándult osztrák liberális burzsoázia. Az orosz cár fegyveres segítségének a kérdését osztrák részről 1848 őszétől kezdve már egyre konkrétabban szorgalmazták. E kérdés fejlődésének dokumentálisan bizonyítható következő láncszeme Windischgrätznek Fonton cári ügyvivővel folytatott igen fontos beszélgetése volt Bécs ostromának előestéjén. Hetzendorfi főhadiszállásán Windischgrätz a cári ügyvivő előtt 68 Báró Hühner, akinek beavatottsága az 1848 nyarától folyó reakciós készülődésekbe vitán felüli, azt írja, hogy az Innsbruckban székelő udvartól Windischgrätz „titkos felhatalmazást nyert, amelynek értelmében fel volt jogosítva bizonyos esetekben a Monarchia valamennyi katonai segélyforrása felett rendelkezni. Az első dolog, amire ezt felhasználta, a csehországi sereg újjászervezése volt, amely az ő vezetése alatt hatvanezer emberre nőtt meg. Ennek a jelentős katonai erőnek az élén vonult Prágából Bécs és Magyarország ellen". (A. Hübner : Ein Jahr meines Lebens 1848—1849. Leipzig. 1891. 299. 1.) 69 Az 1848 júniusi prágai felkelésre céloz. 70 Windischgrätz—Miklós cár 1848. júl. 8. АБПР. Канц. 1848. Д. 186. Л. 1—3. Sk. levél. 71 Uo.; Windischgrätz leveléről ld. ugyancsak a cár közlését Paskievicsnek 1848. júl. 23. (Щербатов : i. m. VI. köt. 239—240. 1.) 72 Helfert : i. m. IV/2. 328. 1. 5 Szűzadok
