Századok – 1960
Tanulmányok - Andics Erzsébet: A Habsburgok és a forradalmak elleni cári segítség kérdése 556
568 AND ICS ERZSÉBET egészítenünk. Zsófia főhercegnőnek, „az ellenforradalom lelkének" (Friedjung) irányításával a reakciós szervezkedés szálai Innsbrucktól nemcsak „Prágáig, Zágrábig, Milánóig és vissza futottak", hanem Szentpétervárig és vissza ugyancsak.62 A kamarilla szövetségesei voltak nemcsak a hivatalos kormánynyal szemben „rebelliskedő", valójában az innsbrucki kamarilla titkos törekvéseit érvényesítő tábornokok: Windischgrätz, Jellasics és Radetzky (az ún. W. I. R.), fontos szerepet töltött be ebben a vonatkozásban a cári követ, gróf Medem és — hozzá kell tennünk — Anglia követe, lord Ponsonby is. Amikor június második felében báró Wessenberg osztrák külügyminiszter felszólítására a diplomáciai kar Innsbruckból visszatért Bécsbe, Medem és Ponsonby voltak az egyedüliek, akik továbbra is az udvarral maradtak.63 Az innsbrucki ellenforradalmi boszorkánykonyhának mindketten nemcsak közeli szemlélői, hanem cselekvő részesei is voltak. Az udvari kamarilla fő tényezői: a császárné, Zsófia főhercegnő és férje, Károly Ferenc főherceg beavatták őket abbeli terveikbe, hogy egy ellenforradalmi kormányt akarnak mielőbb létrehozni.6 4 Tudvalevő, hogy főképpen Zsófia főhercegnő és a császárné ellenállásának volt betudható, hogy Ferdinánd a kormány többszöri felszólítása ellenére sem tért egyhamar vissza a fővárosba. Mind Medem, mind Ponsonby tevékenyen támogatták ezt az ellenállást.6 5 A két követ és Zsófia főhercegnő, valamint a császárné között a legmeghittebb együttműködés, valóságos összeesküvés alakult ki ebben a kérdésben. Ez odáig terjedt, hogy a két magasrangú hölgy velük, idegen hatalmak képviselőivel tanácskozta meg, hogy mi a teendő. Zsófia kérésére Medem fogalmazta meg — a legnagyobb titoktartás mellett— Ferdinánd július 25-én keltezett válaszát birodalmi kormányához, amelyben ismételten megtagadta a visszatérést a fővárosba, noha ezt fivére, János főherceg is sürgette.6 6 A cári követ és szentpétervári udvara mindenesetre tájékozottabb volt az Innsbruckból kiinduló ellenforradalmi terveket és előkészületeket illetően, mint az osztrák kormány.6 7 A kamarilla által irányított ellenforradalmi szervezkedés megindulásával esik össze az első kísérlet annak kipuhatolására, hogy mennyiben számíthat a Habsburg-dinasztia az orosz cár Münchengrätzben tett ígéretének beváltására. Ez — nem véletlenül — Windischgrätz Alfred hercegtől indult ki, aki ebben az időben az innsbrucki kamarilla titkos felhatalmazásával és a kormány, nevezetesen gróf Latour hadügyminiszter előtt is teljesen elkonspirálva, az egész birodalomra kiterjedően folytatta a katonai előkészületeket 62 Zsófia főhercegnő szoros kapcsolatait a cárral Marx és Engels már gyanították, noha konkrét bizonyítékok természetesen nem állottak rendelkezésükre. Ld. 1848 decemberében írt cikküket : „tíj Szent Szövetség". Marx—Engels : Сочинения. П. kiad. VI. köt. 167. 1. 63 Ld. Medem—Nesselrode 1848. jún. 18., 19., 20. — АВПР. Канц. 1848. Д. 180. л. 531—632, 638—540 és 546—647. Az utolsó rejtjeles távirat. 61 Medem—Nesselrode 1848. jún. 2. — Uo. л. 371—372. 65 Ld. Medem—Nesselrode 1848. jún. 16., 18. — Uo. л. 653—654, 527—528. 66 Ld. Medem rejtjeles táviratát Nesselrodenak 1848. júl. 24. —Uo. Д. 181. л. 192—193. 67 Medem már ebben az időben arról értesítette — rejtjeles táviratban —kormányát, hogy szó van annak lehetőségéről, hogy Ferdinándot lemondatják és az ifjú Ferenc József kerül a trónra. (Medem—NesselrodeT848. jún. 28. — Uo. Д. 180. л. 527—528.) Amíg a konspirációs kapcsolatok az innsbrucki udvar és Windischgrätz között az osztrák kormány előtt titokban maradtak, addig az orosz cárnak — ha távolról sem konkrét részleteikben — tudomása volt azokról. (L.Miklós cár levelét Paskievicshez 1848. jún. 23. — Щербатов : i. m. VI. köt. 240. 1.)
