Századok – 1960
Tanulmányok - Andics Erzsébet: A Habsburgok és a forradalmak elleni cári segítség kérdése 556
A HABSBURGOK ÉS A FORRADALMAK ELLENI С Alti SEGÍTSÉG KÉRDÉSE 567 sággal fordult ellene. Helyes ösztön vezette, amikor élt a gyanúperrel, hogy a kormány, mindenekelőtt Ficquelmont az orosz cárral paktál a forradalom ellen.5 6 Valóban, Ficquelmont külügyminisztersége tipikus esete volt annak, amit Kossuth 1848 nyarán úgy aposztrofált, hogy még mindig régi helyükön ülnek „az orosz zsoldbani külügyérek", „az apró Metternichek, miután a nagyot elűzték".5 7 A bécsi nép május első napjaiban tömeges felvonulásokon követelte és kényszerítette ki Ficquelmont távozását. A cárt annyira megdöbbentette a Ficquelmont-kormány bukása, hogy haladék nélkül utasította Paskievicset: helyezze a hadsereg 4. hadtestét olyan készenléti állapotba, hogy „szükség esetén teljes létszámban bevonulhasson Galíciába".5 8 Az udvar kreatúráiból álló kormány csúfos bukása és különösen a bécsi nép forradalmi mozgalmainak új nagy fellendülése 1848 májusában végetvetett a hiú reményeknek, miszerint sikerül a forradalmat „törvényes" kormányzati eszközökkel lelohasztani, holt vágányra vinni és végülis semmissé tenni. A bécsi nép május 15—16-i felkelésének hatására az udvar másnap Innsbruckba szökött. „Itt a vakbuzgó tiroliak körében, akiknek császárhűségét a szárdlombardi sereg országukba való betörésének esetleges veszedelme újra felébresztette, támogatva Radetzky seregének- közelségétől — csak egy puskalövésnyire táborozott Innsbrucktól — itt az ellenforradalom pártja menedékhelyet talált, ahol nyugodtan és titokban összeszedhette erejét, és kivethette az egész országra cselszövényeinek hálóját."5 9 Marx és Engels nem „túlozták el" a tényeket, a szabadságukat féltő népek nem láttak „rémképeket", amikor az Innsbruckba menekült udvart s annak rossz szellemét, Zsófia hercegnőt azzal vádolták, hogy az ellenforradalmi törekvéseknek központjává vált. Hogy 1848 nyarán a kormány háta mögött a titkos udvari kamarilla, kettős játékot űzve, nagy igyekezettel szőtte az ellenforradalom szálait — ez már a történettudomány előtt kétségbevonhatatlan tényként áll, noha egyes szerzők „a forradalmi fantáziák" körébe sorolják. Báró Wessenberg hátrahagyott írásai, a Windischgrätz iratait feldolgozó ultradinasztikus Helfert munkája60 és más művek meggyőző anyagot szolgáltatnak messzeágazó tevékenységéről. „A kamarilla létezett, és fontos munkát végzett" — állapítja meg Friedjung. 61 A kamarilla működéséről eddig ismert képet a cári orosz külügyminisztérium levéltári hagyatékának tanulmányozása alapján ki kell néhány vonással 56 Ficquelmont utólag eléggé nyíltan meg is írta: azért nem vette igénybe a cár segítségét, mert az az akkori viszonyok és közhangulat mellett teljesen lehetetlen volt. (Ld. Ficquelmont : Aufklärungen über die Zeit vom 20. März bis zum 4. Mai 1848. Leipzig. 1850. 5—-6. 1.) —- Ficquelmont tulajdonképpeni nézeteit elárulja az a magánlevél is, amelyet 1848 nyarán küldött Nesselrodenak, miszerint: „meg van győződve' arról, hogy Oroszország számára van fenntartva másodszor is a dicsőség, hogy megmentse Európát saját szenvedélyeitől és tévedéseitől." (Ficquelmont—Nesselrode 1848. júl. 20. Közölve :-Nesselrode : Lettres et Papiers... IX. köt. 114—115. 1.) A liberális körök álláspontjáról ebben a kérdésben Id.: F. Schuselka : Beleuchtung der Aufklärung des Herrn Grafen Ficquelmont. Wien. 1850. 57 „Külügyeinkről". — Kossuth Hírlapja 1848. júl. 20. 58 Miklós cár — Paskievics 1848. máj. 10. Közli: Щербатов : i. m. VI. köt. 212— 220. 1. 59 Engels : Forradalom és ellenforradalom Németországban. (Marx és Engels Válogatott Művei. I. köt. Bpesf. 1905. 239. 1.) 60 J. A. Helfert : Geschichte Österreichs vom Ausgange des Wiener Oktober-Aufstandes 1848. I—IV. köt. Leipzig—Prag. 1869—1886. « H. Friedjung : Österreich von 1848 bis 1860. H. Auflage. 1908. I. köt, 68. 1.
