Századok – 1960
Tanulmányok - Andics Erzsébet: A Habsburgok és a forradalmak elleni cári segítség kérdése 556
566 AND ICS ERZSÉBET kel a forradalom „intenzitását csökkenteni". Ez azonban nem jelenti, hogy régi pozícióiból bármit is hajlandó lenne feladni. „A császári kormány helyzete megváltozott, a császár helyzete nem fog változni. . . Az uralkodó beleegyezett abba, hogy változásokat eszközöljenek az adminisztráció formájában anélkül, hogy ez az ő szuverén jogait csorbítaná. A birodalom tartományaiban a régi intézmények az alap, amelyből az adminisztráció rendszerében majdan végrehajtandó változásoknak folyniok kell. . . Óvatosságra van tehát szükségünk, hogy helyreállítsuk a társadalmi rendet, és a rendre azért van szükségünk, hogy újra erősek legyünk" — ezekkel a szavakkal fejeződik be ez a rendkívül érdekes és jellemző dokumentum. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy gróf Thun fel volt hatalmazva a megbízólevélben foglaltakhoz szóbelileg hozzáfűzni mindazokat a felvilágosításokat, melyeket szükségesnek tart — úgy nyilvánvaló, hogy Szentpétervárott meg kellett hogy értsék és meg is értették Thun titkos küldetésének tulajdonképpeni célját: minden eshetőségre készen továbbra is biztosítani a cár jóindulatát és baráti szövetségét. A cár személyesen hallgatta meg a bécsi udvar megbízottját és „különösen nagy megelégedéssel vette ... az oly szívélyesen hangzó ígéretet arra vonatkozóan, hogy az osztrák kormány formájában végrehajtandó változások semmilyen mórtékben nem fogják érinteni a két állam között szerencsésen fennálló szövetséget" — informálta a beszélgetés eredményéről Nesselrode a bécsi orosz követet, gróf Medemet.52 Még többet mondott az a bizalmas magánlevél, amit Nesselrode a cár megbízásából az üggyel kapcsolatban magának az új osztrák külügyminiszternek küldött. Nesselrode ebben a cár teljes bizalmát hangsúlyozta a Kollowrat—Eicquelmont kormány tagjaival szemben, akik „ugyanazon elvek által vezettetnek, ugyanúgy gondolkoznak, mint ö". „Mindaz a bátorítás, amelyet a helyzet részünkről megkövetel, előre biztosítva van az Önök számára" — szögezte le a cári külügyminiszter.53 A bécsi udvarnak azt a törekvését tehát, hogy a politikai egyetértést a cárral helyreállítsa, teljes siker koronázta. Mi több, a két dinasztia között a kapcsolat a forradalommal szembeni közös védekezés jegyében egyre meghittebbé vált. A bécsi kamarilla megelégedéssel vett tudomást a cári kormány nagyarányú katonai előkészületeiről az osztrák—orosz határ mentén, és a két hatalom még szorosabb együttműködését tartotta kívánatosnak „a célból, hogy megelőzzék mindazt, ami közös érdekeikre nézve sérelmes".5 4 Medem a legnagyobb elismeréssel számolt be a Kollowrat—Ficquelmont kormány „dicséretes" tevékenységéről és arról, hogy ami a „közönséget és az előkelőségeket" illeti, ezek titokban továbbra is a cári kormánnyal rokonszenveznek és a legjobb kapcsolatokat óhajtják vele fenntartani. „Hogyha ezt esetenként nem hozzák eléggé kifejezésre . . . úgy ez a helyzet nehézségeiből és annak szükségességéből következik, hogy megőrizzék a látszatot. Ez különösen érvényes a főrangú társaságra (haute société)"55 — írta. Ugyanazon oknál fogva, amiért a cári kabinet meg volt elégedve a Ficquelmont-kormánnyal, Bécs forradalmi népe egyre nagyobb határozott-52 Nesselrode—Medem 1848. ápr. 6. — Uo. Д. 183. л. 264—268. 53 Nesselrode—Ficquelmont 1848. ápr. 5. — Uo. Д. 9. л. 6—6. Orosz fordításban közli Авербух : Красный Архив, 1938. 4—5. sz. 51 Medem—Nesselrode 1848. ápr. 12. — Uo. Д. 180. л. 40. 55 Medem—Nesselrode 1848. ápr. 22. — Uo. Д. 179. л. 487. Sk. magánlevél; Id. ugyancsak Medem—Nesselrode 1848. ápr. 19. — Uo. л. 485—486. Sk. magánlevél.
