Századok – 1960
Tanulmányok - Andics Erzsébet: A Habsburgok és a forradalmak elleni cári segítség kérdése 556
A HABSBURGOK ÉS A FORRADALMAK ELLENI С Alti SEGÍTSÉG KÉRDÉSE 565 szere szűnik meg, amelyet azon az úton, amelyre most az osztrák monarchia lép, függetlenül kormányaink jó szándékától, nehéz lesz olyan fokon új formában visszaállítani."4 7 A cári Oroszország vezető köreinek első reagálása a bécsi forradalmi eseményekre természetesen ijedt és ellenséges volt. Annális inkább, mert kezdettől fogva tartottak a forradalmi mozgalmak további, még „veszélyesebb" fejleményeitől. „A szakítás köztünk és szövetségeseink között néhány napon belül elkerülhetetlen — szögezte le a cárra rendkívül nagy befolyással bíró Paskievics herceg a bécsi forradalom hírének vétele után azonmód a külügyminiszterhez intézett levelében. — A forradalmak szülte államok, amelyekben a hatalom a csőcseléktől remegő miniszterek kezében van, nem biztosíthatják számunkra a szilárd szövetséget. Aligha számíthatjuk őket nem ellenségeinknek. Határaink nyitva maradnak Kamenyec Podolszktól a Memelig. — Űj korszakba lépünk, ez új politikát követeE"4 8 Március 22-én a cári külügyminisztérium értesítette Ausztria szentpétervári követét, hogy az osztrák fővárosban lezajlott „sajnálatos események" következtében az osztrák kormány számára már megígért kölcsönt nem folyósíthatják.4 9 Szentpótervárott tehát el voltak szánva „új politikát" kezdeni. A bécsi udvar azonban sietett a cári kabinetet megnyugtatni: az Oroszországgal fennálló szövetség, Miklós cár segítő készsége az adott viszonyok között az eddiginél is nagyobb jelentőséget nyert. Metternich utódja a külügyminisztérium élén gróf Ficquelmont lett, Metternich tanítványa és közeli munkatársa. Éveken keresztül képviselte Ausztriát a szentpétervári udvarnál és feltétlen híve volt Ausztria és Oroszország legszorosabb szövetségének. Fiquelmont „első kötelességének" tartotta5 0 gróf Thun Frigyes személyében az udvar egyik bizalmas emberét Szentpétervárra küldeni a titkos megbízással: informálja az orosz kabinetet, lehetőleg közvetlenül magát Miklós cárt a legteljesebb nyíltsággal a „valóságos helyzetről" Ausztriában. A megbízólevél az orosz cárt mint a Habsburg-uralkodónak továbbra is „legközelebbi és legkipróbáltabb szövetségesét" aposztrofálta, és felhatalmazta Thunt annak „leghatározottabb hangsúlyozására, hogy a bekövetkezett változások semmilyen mértékben nem érintik sem a szövetség alapelveit, sem azokat az eredményeket, amelyek elérésére irányul... A cél ugyanaz marad."51 Ez a bizalmas okmány élénk fényt vet a Habsburg-kamarilla ezidőben folytatott politikájára. Ezt mindenekelőtt az alattomos kivárás jellemezte, engedmények adása azzal a hátsó gondolattal, hogy később mindezt úgyis visszaveszik, az óvatos alkalmazkodás a célból, hogy időt nyerjenek az erőgyűjtésre és az ellenforradalmi ellentámadásra. A megbízólevél hangsúlyozta, hogy a nyílt ellenállás a forradalmi mozgalommal szemben „nehezen jóvátehető bajokhoz vezetett volna", éppen ezért a dinasztia számára nem maradt más hátra, mint bizonyos engedni ények-47 Miklós cár — Metternich 1848. ápr. 4. — АВПР. Канц. Д. 12. л. 46. Közölve: N. P. VIL köt. 606. 1. 48 Paskievics—Nesselrode márc. 18. Közli Авербух : Красный Архив, 1938. 4—б. sz. 49 Nesselrode—Lebzeltern 1848. márc. 22. — АВПР. Канц. 1848. Д. 6. л." 3. Orosz fordításban közli Авербух : Красный Архив, 1938. 4—5. sz. 60 Szó szerint értendő. Márc. 20-án vette át a külügyminisztériumot és márc. 21 -i keltezésű a Tkunnak adott megbízólevele. 51 Ficquelmont—Thun 1848. márc. 21. — АВПР. Канц. 1848. Д. 6. л. 175—178 (kiemelés tőlem — A. E.).
