Századok – 1960
Tanulmányok - Andics Erzsébet: A Habsburgok és a forradalmak elleni cári segítség kérdése 556
A HABSBURGOK ÉS A FORRADALMAK ELLENI С Alti SEGÍTSÉG KÉRDÉSE 561 mindenáron meg kell oltalmaznia" — íme ebben látta a cári külpolitika a két dinasztia szövetségének elvi alapjait.2 1 Az „új szentszövetség" összekovácsolásánál az „örökké nyugtalankodó Magyarország" kérdése nemcsak ott kísértett, hanem az osztrák és az orosz dinasztia képviselői között szóba is került, mint ahogy az elkövetkező évek folyamán is nem egy megbeszélés és eszmecsere tárgyát képezte Ferenc császár, Miklós cár és Metternich között. A Habsburg uralkodó közölte a cárral aggodalmait Magyarországot illetően, és azt az álláspontját, hogy a magyarok részéről „jogainak csorbítását túrni nem fogja, és ha fegyveres erő árán is, de nem enged" — mint arról Miklós cár bizalmasan beszámolt Paskievics hercegnek.2 2 Metternich „azzal a fesztelenséggel, amelyet — mint maga írta — Miklós császár minden esetben megenged" neki, többízben is feltárta előtte a magyarországi helyzetet. A magyar nemzeti mozgalmat a lengyelek szabadságküzdelmeihez hasonlította, és szükségesnek látta figyelmeztetni a cári kormányt, hogy „bármely mozgalom a két ország valamelyikében nem maradhat hatás nélkül a másikra. A két kormánynak tehát figyelemmel kell kísérnie a dolgok tényleges állását, s akkor lesznek a legerősebbek, ha kölcsönösen tisztában lesznek azzal, hogy ugyanazok az érdekeik, és ezért a két birodalom között nem állnak fenn morális határok."23 Ez persze a bécsi kabinet részéről a legjobb módja volt annak, hogy a magyar reformmozgalmat minél félelmetesebbé tegye I. Miklós előtt, olyannak tüntesse fel, amelynek elfojtásában a cári kormány a legközvetlenebbül érdekelt. Amikor a cár 1835-ben, Ferdinánd trónralépése alkalmából egész Európa előtt leszögezte, hogy „az osztrák császárság belső és külső integritását minden rendelkezésre álló eszközzel fenn akarja tartani",2 4 ez nyílt fenyegetés volt a Habsburg-birodalom népei, nem utolsósorban a magyarok szabadságtörekvései ellen. Aminthogy a magyar nemzeti mozgalmak egy pillanatra sem szűntek meg Miklós cárt foglalkoztatni. 1836 őszén a cár lengyelországi helytartója, Paskievics heroeg közölte urával, hogy értesülései szerint Magyarországon az általános hangulat közeli katasztrófával fenyeget.2 5 Aggodalmait a cár teljes mértékben osztotta: „Bevallom — válaszolta —, hogy az osztrák kormányzat jelenlegi helyzetében semmi sem nyugtalanít annyira, mint Magyarország beállítottsága."2 6 1837 tavaszán pedig — Metternichnek a szentpétervári kormánnyal folytatott jegyzékváltása alapján — nem kisebb kérdés került napirendre, mint a cári birodalom „segélynyújtása" Magyarország ellen.2 7 Ha erre nem is került sor, Miklós cár „a duzzogó" Magyarorszá-21 Martens : i. m. 420—421. 1. 22 Idézi Щербатов : i. m. V. köt. 169. 1. 23 Metternich — Ficquelmont 1837. ápr. 11. Haus-, Hof- und Staatsarchiv. Wien (a továbbiakban: St. A. W.). Einzelakten aus Gesandtschaftsarchiv. Petersburg, Fasc. 79. Staatskanzlei Rußland П1. Varia, 1837, Karton 110. 24 Idézi: Schiemann : i. m. Ш. köt. 262. 1. 25 Щербатов : i. m. V. köt. 168. 1. > 26 Uo. 169. 1. 27 Ld. Metternich jegyzékét és bizalmas levelét Fiequelmonthoz 1837. ápr. 11-én és Nesscírode utasítását Tatiscsevhez 1837. máj. 25-én (St. A. W. Einzelakten aus Gesandtschaftsarchiv. Petersburg, fasc. 79, Staatskanzlei Rußland HI. Varia 1837, Karton 10. A jegyzékváltást ismerteti Martens is (i. m. 476—477. 1.).
