Századok – 1960

Tanulmányok - Andics Erzsébet: A Habsburgok és a forradalmak elleni cári segítség kérdése 556

562 AND ICS ERZSÉBET got mindvégig a Habsburg-birodalom egyik legsebezhetőbb pontjának tartotta.28 Az abszolutista hatalmak 1833-ban létrejött münchengrätzi és berlini egyezménye azzal, hogy a fegyveres intervenció politikáját újra pajzsra emelte, megteremtette a „jogi alapját" az 1849. évi cári intervenciónak a magyar forradalom és szabadságharc ellen, annak tulajdonképpen az előjátéka volt. Joggal állapítja meg Srbik: „A cár által nyújtott segítségre a magyar forradalom elnyomásában nehezen került volna sor az Oroszországgal való barátság hosszú éveken át tartó metternichi politikája nélkül."29 Ugyanezen a nézeten van H. Friedjung is: „Amidőn Metternich tarthatatlan belpolitikája az 1848. évi forradalomban összeomlott, az a szövetség, amit ő kötött az északi hatalmakkal, mentette meg a benső magvában megrendült Monarchiát."30 Az 1848. újesztendő nagy gondokkal köszöntött be Ausztria számára. Az olasz államok egész sorában fellépő forradalmi mozgalmak észak-olaszországi birtokainak elvesztésével fenyegették. Ugyanakkor ott állomásozó csapatainak a számát csak nagyarányú külföldi kölcsön folyósítása esetén volt képes a szükséges létszámra emelni. Metternich az új esztendőben — mintegy első diplomáciai aktusaként — Szentpétervárhoz volt kénytelen fordulni több milliós kölcsönért. Az osztrák államkancellár ezzel kapcsolatban nem mulasztotta el kihangsúlyozni a Habsburg-monarchia érdemeit a forradalomellenes harcban, fennmaradásának jelentőségét a cári birodalom „nyugalma" szempontjából. „Ausztriát földrajzi helyzete előretolt védőbástyaként állítja azon országok elébe, amelyek az erkölcsi és anyagi anarchia zsákmányául estek . . . íme csaknem hatvan esztendeje állunk mint szikla a viharzó hullámok között. Nem engedünk kötelességeinkből önmagunkkal és a konzervatív párttal szemben. De ennek a kötelességnek a teljesítésére szárnyakra van szükségünk."31 Ezeket a szárnyakat voltak hivatva megadni az orosz cár milliói. Az osztrák kormány tulajdonképpen szívesen látta volna Oroszország fegyveres segítségét is az olaszországi mozgalmak ellen, de ilyen irányú tapogatódzásai nem vezettek eredményre.3

2

„Itt a cár szavát úgy várják, mint valóságos mentőhorgonyt" — jellemezte az osztrák kormánykörök hangulatát 1848 elején Fonton bécsi orosz ügyvivő. — „A magárahagyott Ausztria ... a pusztulásnak van kitéve."3

3 A fenyegető események közeledtére Metternich szükségesnek találta terjedelmes memorandummal fordulni a cárhoz. Ebben ez európai kabinetek részéről orákulumként tisztelt osztrák udvari és külügyminiszter kifejtette nézeteit a kormányok kötelességeiről a kialakult „siralmas és furcsa" helyzetben. A meglevő intézmények változatlan fenntartása, bárminemű reform, a forradalmi 23

Ld. Miklós cár levelét feleségéhez Bécsből 184G. jan. 1. Közli: Schiemaun : i. m. IV. köt. 380. 1. 29 H. Srbik : Metternich. Der Staatsmann und der Mensch. München. 1925. П. köt. 330. 1. 30

H. Friedjung : i. m. I. köt, 10. 1. 31

Metternich—Nesselrode 1848. jan. 20. Orosz fordításban közli Р. Авербух (Красный Архив 1938. 4—б. sz.). 32 L. Nesselrode—Metternich 1848. febr. 19. Архив Внешней Политики России. Канцелария (a továbbiakban: АВПР—Канц.) 1848. Дело 12, лист 33—39.; 1. ugyancsak: Татищев : i. m. 44. 1. 33

Fonton—Nesselrode 1848. febr. 16. Uo. Д. 179, л. 470—471.