Századok – 1960
Tanulmányok - Fügedi Erik: Az esztergomi érsekség gazdálkodása a XV. század végén - 505
532 FÜGEDI ERIK i 1489 1490 Bevétel 22 275,05 fl 15 005,91 fl. Kiadás 22 568,93 „ 15 566,24 „ Hiány 293,88 „ 560,33 „ Hipolit tehát többet költött, mint amennyi jövedelme volt, és ezért mindkét esztendőt deficittel zárta le. A deficit áthidalása két módon történt: adós maradt saját főtisztviselőinek, elsősorban az esztergomi provisornak és Lardinak, a budai háznagynak, másodszor kölcsönöket vett fel. Az adósságnak ez a két fajtája felveti az érseki pénzgazdálkodás általános jellegzetességének kérdését. E kérdés megvilágításánál elsősorban abból kell kiindulnunk, hogy a középkori Magyarország agrárország volt és az érsek bevételeinek túlnyomó része az évi mezőgazdasági termésből származott. Saját birtokain a jobbágyság az évi termés betakarítása után volt köteles eleget tenni a földesúri cenzus, a munera és a kilenced beszolgáltatási kötelezettségének, a tizedet az egyházmegye területén a parasztság az évi termés betakarítása után rótta le gabonában, borban és állatban. Л mezőgazdaságtól függő bevétellel szemben a bányák hozama után kapott — tehát a termés betakarításától független — járadékok az érsek bevételeinek kisebb részét alkották. Számszerűen: Forintban: 1488 1489 1490 Mezőgazdaságtól függő jövedelem 12 974,39 18 996,75 13 392,83 Bányatermékek utáni jövedelem 2 975 ,75 3 278,30 1 613,08 Összesen 15 950,14 22 275,05 15 005,91 Százalékban : Mezőgazdaságtól függő jövedelem 81,3 85,3 89,3 Bányatermék utáni jövedelem 18,7 14,7 10,7 Összesen 100,0 100,0 100,0 Az érsekség jövedelmének 81 — 89%-a az évi termés után volt csak esedékes, azaz legkorábban július végén, de lia a járadékokat készpénzben követelték a parasztságtól, akkor még későbben, mert-meg kellett várni a termés értékesítésének hosszadalmas lezajlását is. Középkori gazdaságtörténetünk sok jellemző adatot gyűjtött már össze a termés értékesítésére vonatkozólag, de mivel ezeket az adatokat az értékesítés szempontjából még átfogóan nem ismertették, egy részüket kénytelenek leszünk itt megismételni. A középkori Magyarországon a nyár második felében és az őszi hónapokban a termés nagysága befejezett tény volt, a gabonaárak a jelek szerint július végén vagy augusztus elején már kialakultak.17 4 A parasztság által piacra termelt gabonát, bort és állatot a fogyasztóknak meg kellett vásárolni, a termést finanszírozni kellett. A nagy fogyasztási központokban, a városokban általában megtáláljuk a nyárvégi vagy őszi hónapokban tartott nagy 1,4 Erre kell következtetnünk az 1489. évi zabárakból. A rossz termés következtében egy köböl zab ára 17—20 dénárról 24—25 dénárra emelkedett. Az 1489. évi vásárlások során első alkalommal aug. 13-án találkoztunk a 25 dénáros árral, amely a hónap végén állandósult (Usita 1489. f. 73—74).
