Századok – 1960
Tanulmányok - Fügedi Erik: Az esztergomi érsekség gazdálkodása a XV. század végén - 505
526 FÜGEDI ERIK i kereken 1000 fl-t bért kellett folyósítani részükre. Az a tény, hogy az érsekség ezeknek a tisztviselőknek nem tudta kiadni teljes évi járandóságukat, a túlméretezettség fényes bizonyítéka. Az udvar életritmusa is túlméretezett volt. Igaza van Nyárinak, hogy túlságosan sok volt a vendégeskedés, az ajándék, túlságosan magas volt a „rendkívüli" kiadások aránya. A túlméretezettség megteremtette a maga negatív gyümölcsét is. Vitéz János nagyszerű építkezését a beruházások csökkenése követte. 1489-ben még épült a maróti ház, 1490-ben már csak a legszükségesebb építkezéseket folytatták, a beruházások értéke egyharmaddal csökkent. A bevételek általános jellemzésénél az esztergomi érsekséget a fejlődéstől elmaradt feudális földesúrként jellemeztük, aki sem az árutermelésbe, sem a megélénkülő áruforgalomba nem kapcsolódott bele. A kiadások jellemzésénél most ugyanezt az érsekséget mint tündöklő reneszánsz udvart jellemezzük, amely teljes" erővel belevetette magát a reneszánsz pompa és felfokozott életritmus hullámaiba. A bevételek XIV. századra valló jellege és a kiadások XV. század végére valló jellege közt áthidalhatatlan volt az ellentét, s ezen az sem segített, hogy 1487-ben Valentini helyére di Costabili került. * A fenti néhány megállapítás az érseki udvar kiadásainak — ha szabad ezt a kifejezést használnunk — szubjektív jellemzése Volt. A kiadásokat az érsekség szempontjából vizsgáltuk, és nem voltunk tekintettel az érsekségnek a magyar gazdasági életben játszott szerepére. Ezért most ugyanezeket a kiadásokat objektív szempontból is jellemeznünk kell. Hipolit az ország egyik nagy földesura és — elméletileg — az ország első egyházi méltósága volt. Kiterjedt birtokainak jövedelme mellett az évi mezőgazdasági termés tizedrészének értékét is megkapta az ország jelentős részében. Ez a jövedelem az érsekséget az ország egyik nagyfogyasztójává tette, aki kiadásaival és beszerzéseivel hatást fejtett ki a magyar gazdasági életre. Az 1489. évi számadások lehetővé teszik, hogy Hipolitnak majdnem valamennyi kiadását minősítsük, s így vizsgáljuk meg azt, hogy mire költötte el bevételeit, ill azoknál még valamivel többet is. Az anyag és munkabér kettős szempontjából tekintve Hipolit kiadásai a következőképpen oszlanak meg: Külföldi áru beszerzésére 2 355,02 fl 32,6% Pápai adó kifizetésére 5 000,Hazai árucikkek beszerzésére 6 235,47 ,, 27,6 „ Kifizetett munkabér 7 920,05 „ 35,1 ,, Közelebbről meg nem állapítható 1 058,39 ,, 4,7 ,, Összesen 22 568,93 „ 100,0,, Összeállításunkban a pápai adót a külföldi árubeszerzésre fordított összeggel egybevonva százalékoltuk ki abból kiindulva, hogy a pápai adó ugyanúgy külföldre vándorolt mint a firenzei vagy aacheni posztó ellenértéke. Ezért alább a két tételt együtt fogjuk tárgyalni, mint a magyar aranykivitel egyik jelenségét. Annyi ebből a táblázatból első tekintetre világos, hogy Hipolit jövedelmének egyharmada a belföldön kifizetett munkabér, egyharmada belföldi áru beszerzésére fordított összeg volt, harmadik harmada
