Századok – 1960
Tanulmányok - Fügedi Erik: Az esztergomi érsekség gazdálkodása a XV. század végén - 505
514 FÜGEDI ERIK i tort, aki 50,— fl évi bért követelhetett. Ténylegesen azonban 2 — 14 fl-t fizettek ki számukra. Külön kell megemlítenünk az esztergomi vár iparos személyzetét. Az állandó karbantartási és javítási munkák, a kíséret ruházattal való ellátása nem kevesebb mint 12 mesterember munkáját tette szükségessé (2 kovács, 1 lakatos-órás, 1 pallér, 1 ács, 1 bodnár, 1 szitakészítő, 1 szíjgyártó, 1 szabó, 1 matrackészítő, 1 pék, 1 hajósmester). Alkalmazásuk nem egyszer szerződéses jellegű volt, mert a vár részére készített áru mennyiségének arányában fizették őket. így János tímár minden 10 elkészített prém után 3,— fl-t kapott (1489-ben összesen 104 prémet készített el 31,50 fl-ért). A mesteremberek közül a legmagasabb fizetés (28,— fl) az ácsmesternek járt, a legalacsonyabb a hajómester fizetése volt (3,— fl). Az esztergomi vár személyzetét éjjeliőrök (vigilatorok), kocsisok, istállófiúk, a vár konyhájának szakácsai, kuktái és mosogatói, a kertészek, pásztorok és napszámosok csoportja egészítette ki. Összesen 67 főből állott a vár és a várban székelő udvar fenntartásához szükséges személyzet. Az esztergomi érsekség személyzetének másik csoportját az érsek közvetlen kísérete alkotta. Elén Beltramo di Costa bili apostoli protonotárius, az érsekség kormányzója állott, aki évi 400,—fl készpénzfizetés mellett igényt tarthatott arra, hogy az érsekség hat szolgáját teljes ellátásban részesítse. Az olasz személyzetből került ki az érsek káplánja, kamarása, pohárnoka, asztalnoka, orvosa; olasz volt az alkamarás, a második pohárnok, az istállómester és a sekrestyés. Tadeo Lardi, a budai háznagy és későbbi kincstárnok ugyanúgy olasz volt, mint a bécsi ház pincemestere vagy a borbély. Ezt a kíséretet a magyar maestro di sala és egy magyar istállómester mellett az érsek (ugyancsak olasz) szolgái, a konyha és az istálló magyar személyzete és a hordszék vivők egészítették ki. Mindez a kor első magyar egyházi méltóságának és a született olasz hercegnek kijáró reneszánsz pompa elengedhetetlen feltétele volt, s az érsek korára (liipolit ekkor 10 éves volt) való tekintettel kellett még két olasz tanítóval kiegészíteni. 1489-ben vált meg az udvari kísérettől Cassandra asszony, aki eredetileg Hipolit dajkája volt. Az udvari kíséret előkelő tagjainak fizetése az átlagot messze meghaladta. A legszűkebb kíséret legalacsonyabb fizetése is évi 30 fl volt, ennél kevesebbet csak a magyar istállómester kapott. A konyhaszemélyzet és a lovászok fizetése azonban itt sem volt magasabb, mint az esztergomi vár személyzetének hasonló tagjaié. * Az udvari személyzet tekintélyes része még Ferrarában kezdte meg szolgálatát 1487. június 18-án. Ez a kis mag még két olasszal egészült ki 1487 szeptemberében és októberében, az ehhez a csoporthoz tartozó magyarok pedig a következő esztendőben csatlakoztak Hipolit udvarához. Az 1487 augusztusában Sopronba érkező Hipolit ebben a városban szervezte meg nemesi bandériumát, amelyben azért egy Ostfi és egy Kanizsay is szerepelt. A katonai kíséret alsóbb beosztású tagjai túlnyomórészt 1489-ben kezdték meg szolgálatukat, tehát gyorsabb ütemben váltották egymást. A birtokigazgatás személyzetének egy része a bandériumból került ki. Innen lépett át az officiálisok közé Nagylucsei Demjén, Tomori Bernát stb. A többi officiális 1489-ben kezdte meg működését. Az esztergomi vár személyzetének jelentős része — az olasz udvari kísérethez hasonlóan — 1487-ben kezdte meg
