Századok – 1960
Tanulmányok - Fügedi Erik: Az esztergomi érsekség gazdálkodása a XV. század végén - 505
AZ ESZTERGOMI ÉRSEKSÉG GAZDÁLKODÁSA A XV. SZÁZAD VJÉGÉX II. 513 lovasok nélkül), officiálisokra és végül a birtokigazgatás alkalmazottaira (ismét csak officiálisok nélkül). Ha a személyzetet a fenti elvek szerint felosztjuk (25. tábla), és megvizsgáljuk a létszám- és bérviszonyokat, akkor a magyar famílián belül az első helyet mind létszám, mind előirányzott fizetés szempontjából a katonai kíséret foglalja el. Igaz, hogy a fegyveres erő nem volt állandó létszámú. A 48 állandó alkalmazotton kívül 117 alkalmi fegyveres lovas katonát foglalt magában, akiket a katonai kíséret, ill. az officiálisok csak szükség esetén állítottak ki. Ezeknek a lovasoknak fizetése is úgy tö rtént, hogy szolgálatuk időtartamára az őket felfogadó officiális vagy más személy havonta 3 fl-t kapott lovasonként.138 1489-ben összesen 1197,57 fl-t fizettek ki ezen a címen az officiálisoknak. A katonai kiadások tulajdonképpen igen kis összeget emésztettek fel, ha semmiféle körülmény nem kívánta a szerződésileg biztosított keret feltöltését ós fegyverben tartását. Ha a teljes katonai keretből csak az állandó fegyveres erőt vesszük tekintetbe, akkor az mindössze 6 nemes „homo d'arme"-ből, az esztergomi vár 29 főnyi helyőrségéből, a tüzérség három mesteremberéből, valamint kürtösökből állott. A 6 nemes 26 lovas tartására volt kötelezve. A feudalizmus szemszögéből nézve ennek a csoportnak társadalmi összetételét, a csoport tagjai három részre oszthatók fel. Az elsőben a nemesek, a másodikban a polgári mesteremberek (a tűzmester, a salétromkészítő mester ós egy balistarius), a harmadikban a kürtösök és katonák találhatók. A társadalmi megoszlás a kürtösök közt is megvan: ketten közülük a lovasok tartására kötelezettek, tehát a nemesekkel egy sorban szerepelnek, bár csupán keresztnevükön említik őket, s ezért valószínűtlen, hogy valóban nemes származásúak lettek volna. A három rész fizetése is ennek megfelelő. A nemesek lovasaik száma után kapták fizetésüket, a tűzmester évi 24,— fl, az esztergomi helyőrség és a kürtösök egy része évi 9,— fl zsoldot kapott. A két kiemelt kürtös fizetése évi 72,— fl volt. Az officiálisok létszáma összesen 24 fő volt. Az esztergomi várnagy, Alfarello kivételével valamennyien kis- vagy középnemesek voltak. Fizetésük évi 60—80 forint között mozgott, bár Alfarello évi 150,— fl-ra, Kozárdi János esztergomi alvárnagy azonban csak 32,— fl-ra, a verpóci várnagy pedig csak 16,— fl-ra tarthatott igényt. Az officiálisok tényleges jövedelme azonban ennél lényegesen magasabb volt, mert természetben bort (1 — 7 hordót), gabonát,13 9 készpénzben pedig az officiolátusuk birságaiból származó jövedelmet kapták meg. A birtokigazgatáshoz tartozó személyzet élén a világi értelmiség képviselőit találjuk. Az olasz Pincharo számvivő és Batthyány provisor Írnoka mellett a procurator, 140 az esztergomi jegyző (nótárius) képviselték ezt a réteget. Pincharonak külön kocsis járt, a többieknek azonban nem volt előre megállapított járandóságuk, kivéveaz egyik pisetariust, aki 52,— fl-t, és a procura-138 Űgylátszik másutt is ezt a hópénzt fizették, pl. Egerben (Kandra : id. m. 351.1.). 139 A számadáskönyv a gabona mértékegységeként a boclie di frugie és garletta de frugie kifejezéseket használja, de ezeket a korabeli magyar mértékkel nem tudtuk azonosítani. 140 A számadáskönyv procuratornak nevezi a verpéoi kastély gondnokát is, ez azonban nem volt jogász, s így a procurator kifejezést a szó szoros értelmében vehetjük. .Az esztergomi procurator azonban a magyarországi latinság szerinti jogászt jelent, amint ez feladatának meghatározásából is kiderül (köteles az érsek pereit vinni, stb. Usita 1490 f—o).
