Századok – 1960
Tanulmányok - Fügedi Erik: Az esztergomi érsekség gazdálkodása a XV. század végén - 505
512 FÜGEDI ERIK i szerepet, hanem minden tekintetben a nagybirtokosok helyettesei és megszemélyesítői voltak. A dominus-szal együtt vonultak hadba, fegyvereseikkel az úr érdekeit védelmezték nemcsak külső támadás ellen, hanem az úr érdekeit védték saját jobbágyaival szemben is mint karhatalom. Uruk nevében hoztak ítéletet és hajtották végre azokat. Birtokvezetés terén ők fogták össze egy-egy uradalom kisebbrendű alkalmazottait, a majorságok, vámok, révek kezelőit, kulcsárokat és végső fokon a jobbágyközségek bíráit is. Az officiálisok személyében összekapcsolódott a hadkötelezettség és a birtok vezetés, aminek következtében nem tudunk éles határvonalat vonni a funkcionális szempontból két különböző feladat között.13 7 A század végén a hagyományos földesúri kísérethez új elem csatlakozott, a reprezentáció céljait szolgáló udvari emberek csoportja. Az új elem fejlődéséhez a példát Mátyás király fényes udvara adta, Hipolit esetében pedig még közvetlen olasz hatással is számolnunk kell. Az udvari emberek feladata az volt, hogy a nagybirtokos udvarának fényét emeljék, hatalmának és jelentőségének méltó keretét megadják. Katonai kötelezettségük ennek megfelelően nem volt, nem folytak bele a birtokvezetés ügyeibe sem. A két különböző elem Esztergomban is megtalálható a XV. század végén. A hagyományos magyar kíséret alkalmazottai közül nem hiányoznak sem a nemesi bandérium tagjai, sem az officiálisok. Az officiálisok nemcsak gazdasági és jogi ügyekkel foglalkoztak, hanem még katonai funkciót is teljesítettek, bizonyos számú fegyveres lovas tartására voltak kötelezve és hívás esetén ezekkel együtt kellett bevonulniok. A drégelyi várnagy személyében is a földesúr valamennyi feladata összpontosult, várának épp úgy volt parancsnoka mint az uradalom jobbágyainak bírája, vagy a kirótt adó és járadék behajtója. v A birtokvezetés szervezete és személyzete a régi magyar szervezés hagyományait őrizte meg a XV. század végén is, az udvari kíséret tagjai közül azonban csak az istállómester volt fegyveresek tartására kötelezve, a többiek már az új, reneszánsz felfogásnak megfelelően udvari emberek voltak, katonai szolgálat kötelezettsége nélkül. A régi magyar felfogáshoz tartozó famíliának az udvari személyzettől való ilyen éles elválásához Hipolit esetében hozzájárult az udvari csoport eltérő nemzetisége is. A közvetlen kíséret szinte kivétel nélkül olaszokból állt. A birtokigazgatásban csak Pincharello számvivő, az officiálisok közül csak Alfarello, az esztergomi várnagy volt olasz, nyilván mindketten azért, mert bizalmi állást töltöttek be. Az esztergomi érsekség személyzete tehát két egymástól élesen elkülöníthető csoportra osztható fel: a régi, hagyományos nagybirtokos-familiára, mely a katonáskodó és birtokot vezető személyeket foglalta magában és az új, reneszánsz életstílus követelményei szerint verbuvált olasz udvari csoportra, E között a két csoport között viszonylag könnyen tehetünk különbséget, de ezen túlmenőleg megkíséreltük a hagyományos magyar família felbontását is, Fentebb utaltunk arra, hogy az officiálisok mind a katonai mind a birtokigazgatási csoportba beoszthatok. Ezt a nehézséget úgy igyekeztünk kiküszöbölni, hogy az officiálisokat külön alcsoportba soroltuk. A magyar família ezért nem két, hanem három alcsoportra bomlik majd vizsgálatunk során: a szó szorosabb értelmében vett katonai kíséretre (officiálisok és az általuk tartott 137 Sinkovits : id. m. és Elekes L. : Magyar Művelődéstörténet П. 241—308. L
