Századok – 1960

Tanulmányok - Fügedi Erik: Az esztergomi érsekség gazdálkodása a XV. század végén - 505

AZ ESZTERGOMI ÉRSEKSÉG GAZDÁLKODÁSA A XV. SZÁZAD VJÉGÉX II. 511 megtalálható, de a részletek itt hiányzanak, a nagy helyet elfoglaló és sok munkát igénylő személyi számlákat ebben a könyvben nem dolgozták ki. A középkori feudális alkalmazási viszonyokból szükségszerűen következik, hogy vizsgálatunk korlátozott célú lesz. A legmagasabbtól a legalacsonyabbig szinte valamennyi alkalmazott esetében kiszámíthatatlan természetbeni tételekkel találkozunk. A hierarchia élén álló di Costabili kormányzó maga és hat szolgája ellátását követelhette, a kocsisok természetbeni ruházati cikkeket kaptak. Sem egyik, sem másik tétel megbízható kiszámítására nincs módunk, mert a számadáskönyvekből az egy főre eső ellátás költségei épp úgy nem számíthatók ki, mint ahogyan a ruházati cikkek értéke sem számítható ki pontosan. A fennmaradt adatokból arra kell következtetnünk, hogy a ruházati cikk ára (az abaposztótól eltekintve) részben attól is függött, hogy kinek a részére vásárolták. Ettől a nehézségtől függetlenül a ruházat kérdése már csak azért sem oldható meg, mert az érsekség sokszor csak a nyersanyagot vette meg és házilag készíttette el a ruhát. Az pedig a legrészletesebb középkori számadásból sem számítható ki, hogy a szabó munkabére és a felhasznált fonal értéke milyen kulcs szerint oszlik meg, az elkészített készárura vonatkoztatva. A felsorolt nehézségek következtében nem az alkalmazottak teljes járandóságát vagy teljes jövedelmét fogjuk megvizsgálni, hanem a részükre járó és ténylegesen elszámolt fizetést. Ugy hisszük, hogy ez a céljában előre korlátok közé szorított vizsgálat is több irányban megvilágítja majd az érseki személyzet helyzetét. Elöljáróban talán még azt kell ehhez hozzátennünk, hogy az érseki alkalmazottakon a világi személyzetet értjük. A 10 éves Hipolit egyházi és világi feladatait két helyettese: a vicarius generalis és a gubernátor látta el. A vicarius generális Hipolit egyházi hatalmát gyakorolta, Ő és azok az egyháziak, akik közvetlenül az érseknek voltak alárendelve, ekkor azonban már nem az az érsek fizetett alkamazottai voltak, hanem tőle független prebendák élvezőiként gazdaságilag önállóan működtek. Ezért az itt következő vizsgálatban csak három egyházi személlyel fogunk találkozni: a budai Boldogasszony templom plébánosával, aki bizonyos misék elmondása kapcsán — egyházi beosztásától függetlenül - mintegy magánjogi viszonyban állott az érsekkel és kapott a budai házikápolnában elmondott misékért salláriumot. Ilyen minőségben a budai plébános az érsek káplánjával és a sekrestyéssel együtt a magánkápolnához tartozó alkalmazott volt, mint amilyenek a korabeli Magyarországon szinte valamennyi nagyobb várban megtalálhatók voltak. Egyházi személy volt még a kormányzó, akinek feladata az érsekség gazdasági ügyeinek vezetése .volt. Hozzá tartoztak mind az egyházi mind a földesúri jövedelmek, a fekvőbirtokok vezetése és adminisztrációja, Természetesen ő sem egyházi minőségében vezette az érsekség gazdasági ügyeit, mint ahogyan László vasvári prépost sem egyházi minőségében volt 1491-ben esztergomi provisor. Hipolit világi alkalmazottainak vizsgálata a fenti nehézségektől eltekintve annál is kecsegtetőbb, mert ebben az időben Magyarországon a nagybirtokosok személyzete mélyreható átalakuláson ment keresztül. A XIV—XV. századi magyar nagybirtokosok alkalmazottainak magját a közvetlen familiárisok alkották. Belőlük került ki a bandérium derékhada, mely a nagybirtokos hadbavonulása esetén vele együtt harcolt, belőlük kerültek ki a várnagyok és officiálisok. Az officiálisok nemcsak a nagybirtok vezetésében játszottak nagy