Századok – 1960

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 466

468 KRÓNIKA elejéig elmaradt fi kisebb létszámú miskolci gyárakban és a kéziiparban dolgozó munkások tudatától. Saját kutatási eredményei alapján hangoztatta, hogy a diósgyőri munkásság csak a századeleji gazdasági válság és az első világháború hatására állt a környék munkásságának élére. Kukucska János, a Borsod megyei pártbizottság titkára felszólalásában a megyei pártbizottság örömét fejezte ki, hogy hazánk felszabadulásának 15. évfordulója alkalmából sor került a borsodi történésznapok megrendezésére. A munkásmozgalom történetének feldolgozásáról szólva rámutatott arra, hogy e munkát mennyire nehezíti a dokumentumok hiánya. A mozgalmak egykori résztvevői közül sok ma már nincs életben, éppen ezért ne mulasszunk el egyetlen hónapot, egyetlen napot se, hogy a munkásmozgalom közelmúltjának emlékeit megörökítsük — mondotta. Lackó Miklós előadásához és M. Somlyai Magda korreferátumához kapcsolódva, felidézte 1945 — 46-os Csanád megyei élményeit, ahol tagja volt a nemzeti bizottságnak. Felszólalása végén a felszabadulást követő évek politikai tanulságait elemezte. II. Szabó Béla, a Hazafias Népfront Borsod megyei bizottságának munkatársa a helytörténeti kutatómunka fontosságára hívta fel a jelenlevők figyelmét. A felszólalók által felvetett kérdésekre Lackó Miklós adott választ. A hazánk felszabadulásának 15. évfordulójára rendezett tudományos ülés Kárpáti Zoltán Borsod megyei TIT-titkár zárszavával ért véget. A délutáni program keretében a történésznapok résztvevői a perecesi szénbányában tettek látogatást. A borsodi történésznapok második napjának programját április 1-én H. Szabó Béla, a Hazafias Népfront munkatársa nyitotta meg. A délelőtti ülés keretében nagyszámú hallgatóság előtt a ,,Magyarország és a második világháború" című kiadványról* rendezett ankétra került sor. Zsigmond László kandidátus, a Tört énettudományi Intézet h. igazgatójának rövid bevezetése után a könyv egyik szerzője, Juhász Gyula, a Történettudományi Intézet munkatársa olvasta fel referátumát ,,A második világhábojú kirobbantása és Magyarország külpolitikája" címmel. Előadásában részletesen foglalkozott azokkal a körülményekkel, amelyek folytán Magyarország a náci Németország utolsó csatlósa lett, s behatóan elemezte azokat a bel- és külpolitikai indítékokat, amelyek a magyar uralkodó osztály különböző csoportjait — bizonyos nézetkülönbségek ellenére is — alapvetően a németbarát orientáció hívévé tették. Részben a kommunizmus» „kiirtásának" Hitler által meghirdetett programja, részben a versaillesi békerendszer — és ezen belül természetesen Trianon — revíziója volt az a kettős jelszó, amely a német fasiszták politikájában kezdettől fogva a magyar uralkodó rétegek helyeslésével találkozott. A polgári pártok éveken át hirdették, hogy Magyarország csak a német—olasz tengely oldalán remélheti „nemzeti céljainak" megvalósulását. Ebben a meggyőződésben — bár különböző mértékben — Gömbös Gyulától Bethlen Istvánon és Teleki Pálon át Eckhardt Tiborig a legális magyar politikai élet legtöbb vezetője osztozott. Továbbiakban az előadó behatóan foglalkozott azzal a felelősséggel, amely a nyugati nagyhatalmak kormányait terheli a másodikvilágháborúhoz vezető eseményekért. Rámutatott arra, hogy a nyugati államok Hitlernek tett engedménysorozata mögött az a szándék húzódott meg, hogy a német agressziót kelet felé tereljék. Ez a behódoló magatartás természetesen hátrányosan befolyásolta Magyarország külpolitikáját is, amennyiben még azoknak a magyar politikusoknak a szemében is igazolta a németbarát vonalvezetés célszerűségét, akik — mint Bethlen István vagy Teleki Pál — bizonyos mértékig tartottak a német imperializmus terjeszkedő törekvéseitől és a tengelybarátság mellett mindig tekintettel voltak a nyugati kormányok véleményére is. Ha a nyugati kormányok határozott szembenállása folytán élesen és időben kirajzolódtak volna az ellenséges koalíciók körvonalai, a magyar külpolitikai orientáció kérdésében sem lett volna ilyen egység — mondotta többek között Juhász Gyula. A vitaindító előadás után a felszólalók értékelték a „Magyarország és a második világháború" című kiadványt, méltatták a szerkesztők érdemeit, kiegészítették a dokumentumgyűjtemény egyes hiányos részeit. Pintér István, a Párttörténeti Intézet munkatársa — bizonyos hiányosságok említése mellett — abban látta a kötet főjelentőségét, hogy gazdagon dokumentálja a magyar uralkodó osztály teljes alárendeltségét a magyar— német kapcsolatokban. Karsai Elek, az Országos Levéltár munkatársa hozzászólásában * „Magyarország és a második világháború". Az iratokat összegyűjtötte és a bevezető tanulmányokat írta Ádám Magda, Juhász Gyula, Kerekes Lajos. Kossuth könyvkiadó, 1959.