Századok – 1960
Krónika - Történettudományi előadások 465
TÖRTÉNETTUDOMÁNYI ELŐADÁSOK / 1960. április 7-én Széchenyi István halálának 100. évfordulója alkalmából a Magyar Tudományos Akadémia ünnepi ülést rendezett. Az ünnepi ülés elnökségében helyet foglalt Szerényi Sándor, a MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB tudományos és kulturális osztályának helyettes vezetője, Rusznyák István, az MTA elnöke, Ligeti Lajos, Novobátzky Károly, az MTA alelnökei; Erdei Ferenc, az MTA főtitkára, Bognár Géza, Jánossy Lajos és Szigeti György az MTA titkárai. Résztvettek az ülésen társadalmi és kulturális életünk, valamint a budapesti diplomáciai kar képviselői. Rusznyák István elnöki megnyitójában rámutatott arra: „Méltó és kegyeletes feladat, hogy az intézmény emlékezzék meg elsőnek Széchenyiről, amely létrejöttét neki köszönheti." Hangoztatta, hogy „a marxista történettudománynak a 100 éves évforduló alkalmat szolgáltat arra, hogy világosan meghatározza helyét népünk történetében". Ennek alapján mi azt a Széchenyit, s benne azt tiszteljük, „amivel a magyar feudalizmus forradalmi úton való megdöntéséhez hozzájárult". Ezt követően Ortutay Gyula akadémikus „Az élő Széchenyi" címmel tartotta meg előadását. Feladatának — mint mondotta — azt tekintette, hogy Széchenyi nagyságát és tragikumát, azokat a mozzanatokat mutassa be, amelyek élővé teszik, hozzánk kapcsolják. Áttekintve a kortársak, majd az utókor Széchenyi-portréit ismertette Széchenyi pályájának, politikai állásfoglalásainak egyes etapjait. Ezzel kapcsolatban Toldy nyomán megállapította, hogy „a reform és a forradalom határvonalán ingott meg Széchenyi, nem tudta követni nemzetét, nem tudta megérteni Kossuth igazát". Hosszasan időzött a döblingi esztendőknél, azok problémáinál. „Széchenyi politikai nagyságát, szerintünk,— mondotta összefoglalóan — mindennél inkább az bizonyítja, hogy a döblingi magány nemcsak politikai menedék, betegségének gyógyítása, hanem önmaga politikai nézeteinek, a magyar szabadságharcnak, forradalomnak is hatalmas kritikai vizsgálata. S ez a vizsgálat nem az aulikus főúri világot, hanem önmaga kételyeit, ingadozásait, nem a régebben annyira félt és tisztelt Habsburg-monarchiát igazolja, hanem Kossuth politikáját, a feltámadt nép jogos önvédelmét, s a jogait el nem nyerő nemzet forradalmát." S így „Széchenyi nagyságát végül is abban látjuk s halálának századik évfordulóján arra emlékezzünk — mondotta záró szavaiban —, hogy megtalálta harcoló, szenvedő nemzetét, azonosulni kívánt, azonosulni tudott véle". * A Magyar Tudományos Akadémia 1960. évi, és immáron 118. nagygyűlését április 10—14-ike között tartotta meg. „A nagygyűlés központi gondolata: — mint azt az Akadémia elnöksége korábban megállapította — az Akadémia 10 éves tevékenységének értékelése népi demokráciánk 16 éves fejlődése keretében, a szocialista építés tudományos és ezen belül akadémiai feladatai a második ötéves terv irányelvei, a távlati tudományos kutatási terv és általában az MSZMP VII. Kongresszusa útmutatása alapján." A nagygyűlés ünnepélyes megnyitására és egyben együttes ülésére 1960. április 10-én, vasárnap délelőtt került sor az MTA dísztermében. A megnyitó ülésen jelen volt Kiss Károly, a MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Orbán László, a Központi Bizottság tagja, a Központi Bizottság Tudományos és Kulturális osztályának vezetője, Szerényi Sándor, a Központi Bizottság tagja, a tudományos és kulturális Osztály helyettes vezetője, Rusznyák István az MTA elnöke, Ligeti Lajos és Novobátzky Károly, az MTA alelnökei, Erdei Ferenc, az MTA főtitkára, Bognár Géza, Hevesi Gyula, Jánossy Lajos és Szigeti György, az MTA titkárai, az Akadémia elnökségének tagjai, akadémikusok, tudományos és kulturális életünk sok más kiválósága. 30 Századok
