Századok – 1960
Történeti irodalom - Bullock Alan: Hitler. A Study in Tiranny (Ism. Ránki György) 420
424 TÖRTÉNETI IRODALOM ország katonai részvételére is számítottak (574. 1.). Ez téves. Nem elég világos a szerző álláspontja Hitler s Molotov 1940 őszi megbeszélésével kapcsolatban sem. Ismert pedig a nemzetközi irodalomban (pl. Weinberg könyve), hogy e megbeszélés kimenetele semmiféle szerepet nem játszott Hitler terveiben. A koncentrációs táborokkal kapcsolatban leszögezi Hitler felelősségét, de túl röviden foglalkozik a kérdéssel, pedig ez szerves része a Hitler-képnek. Bullock munkája nem tartozik azon munkák közé, melyek a fasiszta Németország vereségét utólag Hitler stratégiai hibáira kívánják visszavezetni, nem törekszik a nyugati hatalmak szerepének túl-, a Szovjetunió szerepének nyílt alábecsülésére sem. Joggal kritizálható azonban munkája, midőn a háború fordulópontja szempontjából azonos jelentőséget tulajdonít a marokkói partraszállásnak, az el-alameini csatának és Sztálingrádnak. Midőn a németországi belső ellenállás kérdését vizsgálja, a kommunistákról megfeledkezik. S talán Speer szervezőkészségét is mérsékeltebben dicsérte volna, ha figyelembe veszi, hogy mindez a rabszolgamunkások százezreinek embertelen kizsákmányolása árán történt. A munka utolsó részében, a háború tárgyalása során jut teljes nyíltsággal felszínre Bullock Hitler-képének egy alapvető gyengéje. A szerző több alkalommal utal ugyan a militarizmus, valamint a nagytőke kapcsolatára a fasiszta mozgalommal s Hitlerrel. E kapcsolatok lényegének megítélésében azonban végig bizonytalanságot árul el, mely bizonytalanság éppen a munka utolsó részében hibává, politikai tendenciává válik. A német imperializmus terméke volt-e Hitler s a fasiszta mozgalom annak segítségével került-e hatalomra vagy sem? A szerző először megkerüli a választ s ha a fasiszta mozgalom uralomrakerülésében még el is ismeri a nagytőke s a tisztikar felelősségét, a háború időszakára ezt már egyenesen kétségbevonja s tagadja (735. 1.). A nagytőke és a vezérkar, illetve a Nemzetiszocialista Párt és Hitler közti kapcsolatokat mi sem fogjuk fel mechanikusan. Természetesen más volt a viszony Hitler s Krupp között 1932-ben, mint 1938-ban. A végrehajtóhatalom birtokában Hitler erősen önállósíthatta és bizonyos mértékig önállósította is magát a vezérkar s a nagytőke elképzeléseitől. De egészen 1943-ig nem került azokkal alapvetően szembe. A munkásmozgalom letörése, a militarizmus újjáélesztése, s a háború mindaddig, míg sikeresnek látszott, éppen ezen osztályok célkitűzéseit valósította meg. Támogatták, ha a végrehajtás körülményeiben voltak kisebb-nagyobb ellentétek is. A Hitler-féle európai Új rend nem is volt olyan új, gyökerei a német imperializmus régi elképzeléseiből eredtek, ha talán korábban nem is nyilvánultak meg oly extrém formában. Talán 1944-től beszélhetünk arról, hogy Hitler s a német imperializmus érdekei különváltak. Midőn a vereség már bizonyossá vált, a német uralkodó körök felismerték, hogy Hitler és mozgalma nem alkalmas a német imperializmus átmentésére, sőt annak egyenesen akadályává válhat. Már részben próbáltak szabadulni tőle, de ekkor már késő volt. Nem beszélve arról, hogy a tábornoki kar nagyobb része is egészen a háború végéig kitartott mellette. Guderian a júliusi merénylet után lesz vezérkari főnök, s áldását adja a náci köszöntés bevezetésére a hadseregben. Rundstädt 1944 végén tér vissza ismét a szolgálatba stb. A hadsereg gleichschaltolása sem tudta tehát a vezérkart Hitlerrel szembefordítani, s nem kevésbé vonatkozik ez a nagytőke jó részére is. Hitler s a német imperializmus tehát egyek voltak a sikerekben, sajnálatos, hogy nem egyek a vereségben. Még néhány szót a munka befejező gondolatáról. Bullock szerint Hitler „missziója" az 1789-el kezdődött polgári liberális világ megsemmisítésében állt. Nézetünk szerint a polgári liberalizmus korszaka már jóval korábban lezárult. Már az imperializmus a polgári liberális korszak végét jelezte, az Októberi Forradalom pedig az egész világ előtt nyilvánvalóvá tette ezt. Hitler nem semmisítette meg a burzsoá liberalizmus korszakát, Ő maga és mozgalma éppen a liberalizmus megszűntének terméke volt már. Hatalomrajutása a legpregnánsabb példája a tőkés osztály elfordulásának a burzsoá liberalizmustól a fasizmus felé. Alan Bullock könyvében, az általunk vitatott részei ellenére -— úgy érezzük — rendkívül érdekes, tanulságos munkával ismerkedtünk meg. Az angol szerző Hitleréletrajza értékes művel gyarapítja a történettudományt. RÁNKI GYÖBGY
