Századok – 1960

Történeti irodalom - Degler; Carl N.: Out of our Past (Ism. Solt László) 425

TÖRTÉNETI IRODALOM 425' CARL N. DEGLER: OUT OF OUR PAST. THE FORCES THAT SHAPED MODERN AMERICA (New York, Harper and Brothers. 1959. 484 1.) MÚLTUNKBÓL. AZ ERŐK, AMELYEK A MODERN AMERIKÁT ALAKÍTOTTÁK Az amerikai történetírásban szaporodnak az átfogó, szintézist nyújtó művek. Értékelés, újraértékelés, átértékelés: a történetírásnak ez az állandó, változó forrásokból újra és újra megújuló folyamata a mai amerikai történetírás igen intenzív vonása. Sokan, egyre többen vannak, kik úgy érzik, hogy új, korszerűbb megvilágításba illik helyezni az amerikai történelem egyes szakaszait. A század első évtizedeinek mereven konzervatív vagy •— ellentétes pólusként — a nagy társadalmi konfliktusokat őszintén feltáró, nem egyszer szinte botrányt kavaró, de a tudományt mégis előrevivő művei után beérik az ,,új iskola" termése, amelynek képviselői lényegében konzervatív szelleműek, a régi konzervatív történetírásnál azonban csiszoltabb, finomabb eszközökkel látnak hozzá az amerikai történelem újraírásához. Ez utóbbiak közül való C. N. Degler is. Műve — mint címe is jelzi — nem tűzi ki célul a teljességet, nem kívánja ábrázolni az amerikai történelem minden egyes szakaszát. A múltat a jelen lencséjén keresztül nézi, azt tekinti feladatának, hogy „az amerikai nép kialakulásának történetét" írja meg. Módszere szellemtörténeti. Módszertani fejtegetéseiben ugyan nem utasítja el egyből a gazdasági interpretáció jelentőségét, amely — úgy véli — a mai történetírásban „divatos" irányzat, sőt kész Marx és „más XIX. századi írók" érdemét is elismerni, mint akik művükkel „ragyogó módon hozzájárultak az emberi történelem megértéséhez" (Bevezető, XH. 1.). Ö azonban könyvében egy másik nagy történelmi erő, az eszmék szerepét kívánja hangsúlyozni, amelyeknek — eredetüktől függetlenül — „megvan a maguk önálló életük". Ennek megfelelően, és más szerzők (Max Weber, Tawney) korábbi kutatásaira támaszkodva, a szellemtörténeti felfogás érvényesül Deglernek — többek között -— a kapitalizmus—puritanizmus kapcsolatára vonatkozó fejtegetéseiben. A puritán erkölcs, a puritán szellem ebben az ábrázolásban, mintegy a modern kapitalizmus szülőanyjaként jelenik meg előttünk. Még szembetűnőbb, vagy inkább furcsább a valóság kapcsolatainak fejtetőre állítása a néger diszkrimináció'és rabszolgaság közötti összefüggés megítélésében. Degler hosszú oldalakat szentel annak felderítésére, hogy melyik volt előbb: a négerekkel szemben alkalmazott társadalmi diszkrimináció vagy a rabszolgaság intézménye. Ä kérdés alapos megvilágítása érdekében összehasonlítja az Észak-Amerikában uralkodott viszonyokat a brazíliai és spanyol-amerikai állapotokkal, ahol a négerek a rabszolgaság intézménye mellett és ellenére „nagyarányú társadalmi egyenlőséget élveztek" (28. 1.). A sokoldalú vizsgálat alapján ahhoz a nem csekély mértékben meglepő eredményhez jut el a szerző, hogy a társadalmi diszkrimináció „a rabszolgaságnak nem következménye, hanem előfeltétele" volt (38. 1.). Ebből már tagadhatatlanul logikusan következik a gondolatmenetet lezáró megállapítás: „Ennek alapján helyénvaló, ha úgy fogalmazunk, hogy a rabszolgaság az angol gyarmatokon egy népi előítélet intézményesítése volt." (uo.) Megjegyezzük: az utóbbi példát elsőrendűen a degleri történeti módszer illusztrálására hoztuk fel, mert egyébként (erre még visszatérünk) a néger kérdés sokoldalú, részletes és fehér sovinizmus mentes megvilágítása Degler könyvének igen pozitív vonásai közé tartozik. Az „új iskola" képviselőinek műveire igen jellemző a nagy társadalmi ellentétek elméleti fellazítása, eltorzítása, vagy egyenesen eltüntetése. Természetesen, az esetek túlnyomó többségében nem nehéz bizonyítani, hogy a valóságtól erősen elrugaszkodott szellemi bűvészmutatványról van csupán szó. Az amerikai történetírás, a polgári történetírás is, bőségesen és meggyőzően kimutatta már, hogy a polgárháborút követő évtizedekben milyen katasztrofális hatással volt a farmerek helyzetére a nagy gabonaraktárak, a vasúti tőke tevékenysége, az utóbbi által folytatott vad földspekuláció és diszkriminációs tarifapolitika, általában a monopolizálódás, a kapitalizmusnak a mezőgazdaságba való széleskörű behatolása. Degler ábrázolásában ez a történelmi folyamat a kormányozhatatlan, személytelen, „majd hogy nem misztikus" kereslet—kínálat változásának folyamatává fetisizálódik. Éppen ezért eleve ostobaságnak tekinti azt a farmer „protest literature"-t, amely a trösztökben, a nagy gabonaraktárakban, a vasúttársaságokban, a Wall Streetben vélte felfedezni a farmer bajok okát (324. 1.). Á farmerek szívesen vették a mezőgazdaság „kommercializációjából" származó anyagi előnyöket, ugyanakkor azonban — állapítja meg szinte szemrehányóan a szerző — tiltakoztak az azt kísérő állandó áresés ellen (329—330. 1.).