Századok – 1960

Történeti irodalom - The Renaissance 1493–1520 (Ism. Székely György) 409

TÖRTÉNETI IRODALOM 415' francia formájáról a a kegyúri j'og tényleges gyakorlatának viszonyairól. A francia egyháziak mély anyagi differenciálódásáról adott kép hű a valósághoz. A fej'ezet foglalkozik a francia nép áldozatos újjáépítő munkájával is a földeken és a városokban, a bérletekkel, a gazdagparasztsággal. A városi céhekkel szemben legényeik céhei szerveződtek. Új iparok alakulnak: selyemmanufaktúra (Tours), nyomdaipar (Párizs, Lyon). A fémipar anyagszükségletét cseh és német bányákból fedezték. A bankok itáliai és dél-német befolyás alatt álltak. (Lyoni olasz bankárok kölcsönökkel támogatták az itáliai hadjáratokat.) A fejezet bemutatja az igazgatási posztokra kerülő francia pénzember típusát is, s a kercskedőtőkések bevonulását az iparba, kölcsönnyújtását az udvarnak. Spanyolország népesedési kérdéseiből indul ki a tizenegyedik fejezet, Batista I Roca munkája, a könyv egyik legkerekebb fejezete. A viszonylag nem nagy lakosság gabonaellátása is behozatalt tett szükségessé. A búza drágulása még az amerikai ezüst beözönlése előtt megkezdődött, a parasztság szegényedett. A nagy juhtulajdonosok szervezetének jelentőségével a szerző részletesen foglalkozik. Ez a szervezet és a külkereskedők gátolták a spanyolországi szövőipar kifejlődését is. (Gyapjúexport Itáliába és Flandriába.) A kasztíliai kereskedelem fellendülésével szemben állt a katalán vidék hanyatlása. A parasztság harcai a fejlődést akadályozó súlyos kötöttségek ellen a leírásban nem kapnak kellő teret. A Földközi-tengeren (észak-afrikai spanyol hódítások ellenére) török—berber kalózkodástól sújtva és az Amerikával kereskedésből kizárva, Barcelona kereskedelme nem tudott helyreállni. A spanyol királyságok egyesítésének dinasztikus hátteréről és az unió válságairól sokat olvashatunk. A szerződés nélkül, házassággal kialakult spanyol monarchia államügyeinek vitele sok vitára adott alkalmat. Az V. Károlynak jutó birodalom laza szövetség volt, az államfők sokáig nem éltek a „spanyol király" névvel. Egyes országaikban alkirály képviselte őket, külön cortesek és tanácsok működtek. Az amerikai „Indiák" csak Kasztíliához tartoztak, az utóbbi kereskedelmi és közlekedési monopóliumával. A királyi hatalom erősítése is Kasztíliában haladt legelőbbre, a három nagybirtokos lovagrend nagymesteri tisztségének a koyonához kapcsolásával. Navarrát is Kasztíliához annektálták. A főnemesség jövedelmeinek megnyirbálása a kincstár javára, a vidéki nemességnek az udvarba vonása, alacsony származású jogászok küldése a vidékre a kasztiliai centralizáció eszközei. Az uralkoelók a városok erejét is felhasználták a forgalom védelmére és a nemesek sakkbantartására, de miután feladatát betöltötte, a hermandad korlátozása is megkezdőelött. A corregidor intézményével a városi igazgatásban is befolyást nyert egy-egy királyi tisztviselő. A cortesek befolyása csökkenőben volt, miután szövetségesi szerepük a nemességgel szemben többé nem volt fontos. A kasztíliai hegemónia mellett az inkvizíció megújított intézménye is előmozdította a centralizálást. A nem katolikusok üldözése súlyos gazdasági kihatással járt. A spanyol fejezet utolsó része itáliai ügyeiket is tárgyalja. Ez vezet át a tizenkettedik fejezetbe. Ady az itáliai inváziók gyökereit taglalja, végigfuttatva tekintetét Milano, Velence, Firenze, az Egyházi Állam és Nápoly viszonyain. Belső helyzetüket nem egyszer idealizálja, az osztályok ellentéteit olykor elhomályosítva. Ezzel a kormányformák külsőleg pontosan sikerült leírását gyengíti. Színes a kisállamok leírása. Itt meg az udvari élet és a művészek társadalmi helyzetének bemutatásával nem eléggé élt a szerző. Jól jellemzi az ingatag egyensúlyi rendszert, melynek megbomlásával a XV. század végén megnyílt az idegen hódítás útja. Szemléletes képben látjuk azt az érdekszövevényt, mely előmozdította a francia inváziót, megbénította az ellenállás erőit. Az ellencsapásba a spanyol erők kapcsolódtak be, így nem állhatott helyre az eredeti egyensúly. Milano belső gyengesége siettette a francia invázió második szakaszát. A nápolyi királyt francia— spanyol alku buktatta meg, de a spanyolok a franciákat is kiszorították, s kasztíliai hivatalnokokat ültettek a kormányzatba. Cesare Borgia romagnai kísérleteiben a szerző elismer rendteremtő reformokat, ennek gyümölcseit utóbb a pápai állam élvezte II. Julius alatt. A Habsburgok francia-ellenes beavatkozási kísérlete — Velence elleni összefogásukra vezetett a franciákkal. A pápa is csatlakozott, mivel pillanatnyilag saját expanziója Velence ellen hangolta. Ugyanez tette hamarosan francia-ellenessé. A franciák nem tudták elhárítani a pápai, spanyol, svájci erők felvonulása okozta válságot, kiűzésük helyreállította a milanói Sforza-, a firenzei Medici-uralmat. De nem kísérelték meg Itália egyesítését, a készületlen országot harmadszor érte francia invázió. A marignanoi francia győzelem kikapcsolta a svájci erőket a további harcokból, Milano francia kézre jutott, amiből csak császári segítséggel lehetett reménye szabadulni. A francia sikerekből így főleg Spanyolország nyert. Itália sorsán nem változtathattak sem haditechnikai újításai, sem ügyes hadvezérei, sem vitéz harcosai. A részállamok egymásközti és belső ellentétei meggátolták ezt. A fejezet érdeme világos vonalvezetése és a szálak gondos bonyolítása. így Itália politikai története elég jól áttekinthető. A Földközi-tenger mellékéről a könyv Kelet-Európára tér át. A 13. fejezet az