Századok – 1960

Történeti irodalom - The Renaissance 1493–1520 (Ism. Székely György) 409

414 TÖRTÉNETI IRODALOM magyar (Hunyadi Mátyás), majd lengyel (Jagelló) koncepciója ellen, miközben ismételt örökösödési szerződésekkel erősítik igényeiket Magyarországra (Mátyás és Jagelló királyai nk alatt). Szervesen kapcsolható a német történethez a nyolcadik fejezet, amelyben Armstrong Németalföld történetét dolgozta fel, a Merész Károly halála utáni évtizedekben, a burgundi örökség elleni francia támadás és a burgundi—Habsburg házasság időszakától kezdve. (Ennél az igen tagolt területet ismertető fejezetnél különösen hiányzik a térképmelléklet). Jobbára politikai történet, amit át- meg átsző a centralizáció és rendi fejlődés problémája, az egymással szembenálló intézmények fejlődése és harca, különösen a külügyek és államigazgatás terén. Ennyiben is kapcsolódik az osztrák ház centralizációs politikájához saját tartományaiban. A harc jellegzetes pillanata Habsburg Miksa fogsága (1488) brüggei polgárok kezében. 1600 után kiépülnek a németalföldi—spanyol kapcsolatok. A fejezet állandóan tekintettel van a francia, de az angol kapcsolatokra is. A Habsburgcentralizáció Károly alatt kezdett megerősödni Németalföldön, a szerző ekkor elemzi az adókérdést és a' papi vagyonszerzés állami ellenőrzés alá helyezését. Az eseményekből újra meg újra látszik a németalföldi városok nagy súlya, sőt több helyen a parasztok mozgalmait is beleszőtte a szerző — de ezek társadalmi-gazdasági alapjaira csak szórványosan utal a fejezet, hiányzik a kifejtés. A burgundi—németalföldi történethez a francia kapcsolódnék. Fejezeteik közé azonban egy összefoglaló jellegű ékelődik. A kilencedik fejezet a Nyugat diplomáciai és hadi viszonyaival foglalkozik. Hale mindenekelőtt leírja a háborúról vallott korabeli nézeteket; ideológusok, a háborúhoz ragaszkodó zsoldoskatonák, uralkodók véleményét. Nehéz a szerzővel egyetérteni ott, ahol hódító háborúkat nagyrészt uralkodói kedvtelésből, fényűzésből vezet ie. Az itáliai hódító hadjáratok ilyen megítélése ellentmond az előbbi fejezetek bonyolult, de hihetőbb elemzéseinek is. A pápaság békeosztó és seregszervező szerepe elenyészett, az európai hatalmak török-ellenes készsége háttérbeszorult saját viszályaik s a törökkel kereskedés hajlandósága mögött. A szövetségek gyakori átcsoportosulása a diplomáciai kapcsolatok rendszeressé tételét vonta maga után (állandó követek az udvaroknál). Állandóan kellett alkudozni, tájékozódni, éberen vigyázni, felhasználva az idegen államférfiak vesztegetését is. De állandó diplomáciára csak az Itáliával kapcsolatban álló országok tértek át, több nyugati és keleti állam (köztük Magyarország) még alkalmi követségekkel operált. A fejezet részletesen leírja a diplomáciai módszereket, írásbeliséget, nyelvhasználatot (a spanyolok már jelírást is használtak), a diplomaták életmódját. Machiavelli mint diplomata is szerzett oly keserű tapasztalatokat, amelyek ,,A fejedelem" szemléletére vezették. A továbbiakban Haie a hadügy rohamos változását elemzi, nagyrészt az itáliai háborúk alapján, de kiemeli az átmeneti állapotot is, a régi védelmi formák, fegyverek, harci módszerek együttes szereplését az újakkal. Ezt az átmenetet mutatják a kinyomtatott hadtudományi művek is. (Az igazi új gondolatok, pl. Leonardo jegyzetei kéziratban maradtak.) Az egyes fegyvernemek értékelése mellett megismerjük a zsoldos hadak és a hazát védő csapatok különféle előnyeit és gyengéit. Ezek vezetnek a hadszorvezési kísérletek változataira (olasz, német, francia, spanyol, svájci). Moldovában a szabad parasztság elenyészése vezetett a zsoldosok előtérbe jutására. Olvashatunk a török hadszervezet sajátságairól. A továbbiakban szó esik az erődítési módszerek átalakulásáról a tüzérség előretörése nyomán, a hordozható tűzfegyverek terjedéséről és tökéletesedéséről, a svájci nehézgyalogság fölényéről a nehézlovasság felett, egyes területek könnyűlovasságáról. A haditengerészet terén Itália volt a legfejlettebb, különösen Velence. Á francia, spanyol flotta elmaradt, az angol fejlődőben volt, a török nagyszámú erőt jelentett. Olvashatunk a hadihajók fegyverzetéről, harci módszeréről is. Végül a háborút elítélő, vagy szabályozni akaró korabeli gondolkodókról s a. háborúval kapcsolatos általános jogszabályokról emlékezik meg Hale, amelyek átvezetnek a nemzetközi jogba. A tizedik fejezet visszatér az államok történetének vágányára: Doucet a korabeli francia történetet dolgozta fel. A 100 éves háború végével Franciaország biztosította nemzeti függetlenségét, szabadult a flamand—burgund állam fenyegetésétől. A belpolitikai zavarok ellenére a mezőgazdaság és kereskedelem kilábolt az előző súlyos bajokból, amelyek pusztásodást, néptelenséget és romokat okoztak. A fejezet leírja a francia királyság itáliai politikájának kétes értékét. Jól mutat rá, hogy a Földközitenger stratégiai pontjainak e megragadása oly időre esett, amikor más országok új kereskedelmi utakat, a gazdagodás új forrásait nyitották meg. A burgundi örökség egy részének átengedése volt ára" a rövid életű hóditásnak, következménye pedig egy szövetségi politika Franciaország ellen. A továbbiakban a centralizáció intézményeit írja le („adminisztratív monarchia" néven), az általános rendi gyűlések időszakának lezárultával. Részletes képet kapunk a gallikanizmusról, a „nemzeti egyház" kísérletének