Századok – 1960
Közlemények - Kerekes Lajos: Magyar külügyminisztériumi iratok Ausztria annexiójának előzményeihez 303
308 KEREKES LAJOS országgal való megértés fontosságát: „Felhívtam a Duce figyelmét Berlin— Róma—Bées—Budapest politikai és gazdasági koncepció előnyére, melyben Ausztria mintegy a három állam közt a kapcsolóállam szerepét töltené be, de úgy, hogy semmiféle más —- ezen érdekkörön kívül lévő — állammal mélyebb politikai és gazdasági viszonyt nem tarthat fenn. Magyarország hivatva érzi magát arra, hogy a Kárpátmedencében saját politikát csináljon, a Dunától délre Olaszországra, a Danától északra Németországra támaszkodva."13 Gömbös határozott kívánságára — Németországra tekintettel — született meg az egyezmény 4. pontja, amely más államok belépésének lehetőségét szögezi le. Németország azonban vakon, a tényleges nemzetközi feltételek számbavétele nélkül tört az Anschluß megvalósítása felé. Hitler és Mussolini 1934. június 14—15-i strai találkozása nem eredményezett közeledést az osztrák kérdésben. Hitler csökönyösen kötötte magát a Mussolini számára elfogadhatatlan Gleichschaltung követeléséhez. Az 1934. július 25-én kirobbantott, de sikertelenül végződő bécsi náci lázadás súlyosan elmérgesítette a németolasz viszonyt. Olaszország ezért a nyugati nagyhatalmakhoz^ közeledett. 1935 januárjában létrejött a Mussolini—Laval-féle megegyezés, majd az áprilisban Stresaban megtartott konferencia során kialakult az angoi—olaszfrancia szövetség. Olaszország a békeszerződés által létrehozott helyzet megváltoztatására törekedett, így természetes szövetségese Németország lett volna, a stresai fronthoz való csatlakozásra csak a németek agresszív külpolitikája kényszerí tette. Magyarország a legnagyobb ellenszenvvel nézte az olasz—francia közeledést, hiszen ez objektíve Németország gyengülését és a kisantant erősödését jelentette. 1935 elején Gömbös levelet intézett Mussolinihoz s ebben komoly aggodalmát fejezte ki Olaszország új külpolitikai orientációja miatt, amelyik végleg elzárhat ja a magyar érdekek számára elsőrendű fontosságú olasz—német megértést. 1935 elején a német—olasz összefogás másik prominens magyar képviselője, Bethlen is megszólalt és egy vezércikkben azt fejtegette, hogy Németország aktív közreműködése nélkül a közép-európai kérdéseket megoldani nem lehet. A német-olasz ellentétek eliminálása érdekében a magyar diplomácia tovább folytatta a közvetítést Ausztria és Németország között. Göring 1935 májusi budapesti utazása, majd Gömbös 1935 októberében Hitlernél történt látogatása alkalmával a fő téma az osztrák—német viszony normalizálása volt. 1935/36 fordulóján a német—olasz feszültség fokozatosan enyhülni kezdett. Ámde túlzás lenne ezt a magyar közvetítés eredményének tulajdonítani. Sokkal jelentősebb világpolitikai tényezők játszottak ebben szerepet. Mindenekelőtt, hogy Olaszország Abesszínia elleni rablóháborúja és azt követően a Népszövetség szankciós politikája végzetes csapást mért a születésétől fogva gyenge és életképtelen stresai frontra. Olaszország — bár vegyes érzelmekkel ós óvatosan — közeledni kezdett Németországhoz (1. sz. irat). A német diplomácia, tekintettel Németország külpolitikai izoláltságára, nagy jelentőséget tulajdonított az olasz közeledési szándékoknak és a múlt tanúlságain okulva, ügyes lépésekkel ösztönözte is azokat. A német sajtó került minden kényes problémát. Az Anschluß-követelések korábbi merev hangoztatása helyett most Olaszország osztrák politikája iránt megértést színlelő cikkek 13 O. L. Küm. res. pol. 1934. 23. tétel. 103. sz.
