Századok – 1960
Közlemények - Kerekes Lajos: Magyar külügyminisztériumi iratok Ausztria annexiójának előzményeihez 303
MAGYAR KÜLÜGYMINISZTÉRIUM! IRATOK AUSZTRIA ANNEXIÓJÁNAK ELŐZMÉNYEIHEZ 309 * és nyilatkozatok láttak napvilágot. Olaszország afrikai vállalkozásáról a legnagyobb elismerés hangján nyilatkoztak. Az európai politikában bekövetkezett — Ausztria sorsára kedvezőtlen — erőátcsoportosulás miatt az osztrák Schuschnigg-kormány a római jegyzőkönyv fenntartása mellett a kisantanthoz, elsősorban Csehszlovákiához való közeledéssel igyekezett Ausztria nemzetközi pozícióját megjavítani (2. sz. irat). Vagyis az „olasz-kurzus" mellett az Anschluß megakadályozásában leginkább érdekelt államok szövetségét biztosítani. Schuschnigg 1936. január 16—17-i prágai látogatásakor az osztrák—csehszlovák viszony megjavításán túl szóbakerült a római jegyzőkönyv és a kisantant államcsoport fokozatos közeledésének kérdése is. Ezt célozta továbbá Hodzá csehszlovák miniszterelnök 1936 tavaszán történt belgrádi utazása. Anglia és Franciaország számottevő kormánykörei szimpátiával fogadták a két szövetségi blokk közeledésének gondolatát, egyrészt mert félő volt, hogy Olaszország afrikai elfoglaltságát Németország kihasználja Ausztria ellen, másrészt mert abban biztak, hogy a német—olasz közeledés csak átmeneti jelenség, s hogy az Anschluß- és a Balkán-kérdésben fennálló német—olasz ellentétek Olaszországot újra visszatérítik majd a nyugati orientáció útjára. A római blokk és a kisantant közeledését alkalmas kiindulópont nak tartották a korábbi jóviszony helyreállításához. Ezt a koncepciót képviselte — többek között — Sir Austin Chamberlain 1936 áprilisi közép-európai körútja során.14 A római államcsoport és a kis.antant közeledése azonban, amelyet egyes osztrák és nyugati körök az Anschluß elleni védekezés hatékony fegyverének tekintettek, Németország elutasító álláspontjától eltekintve, mind Olaszország mind Magyarország ellenállásán megbukott. Olaszországban mindjobban a német-barát erők kerültek előtérbe, Magyarország revizionista külpolitikája pedig egyenesen lehetetlenné tette az ilyen tervek megvalósítását. Röviddel Schuschnigg prágai látogatása után a magyar és osztrák államférfiak budapesti tanácskozásán Gömbös és Kánya a leghatározottabban visszautasítottak minden közeledési kísérletet a római blokk és a kisantant között (3. sz. irat). Kánya 1936. február 25-én azzal dicsekedett Mackensen budapesti német követnek, hogy „a magyar kormány az ún. Hodzsa-akció megindítása óta mindent elkövetett, hogy az új tervnek akadályokat gördítsen útjába".13 Sőt, a római jegyzőkönyv államainak 1936. március 22—23-án lefolyt tárgyalásain Gömbös és Kánya azt kívánták, hogy a római blokkot Németországgal bővítsék ki (4. sz. irat). (Itt szükséges megemlítenünk, hogy Németország sohasem foglalkozott komolyan a római paktumhoz való csatlakozás gondolatával, mert belépése alkalmával Ausztriával szemben Anschluß-törekvéseivel ellenkező és ezért számára elfogadhatatlan kötelezettségek aláírására kényszerült volna.) Olaszország és Magyarország állandó nyomást gyakoroltak Ausztriára, hogy a kisantanthoz való közeledés helyett — még engedmények árán is — a német—osztrák kapcsolatok megjavítására törekedjék. Guido Zernatto, az osztrák Vaterländische Front főtitkára azt írja: „Schon im Winter 1935/36 hatte der deutsche Gesandte in Wien, Franz v. Papen in Privatgesprächen auf die Möglichkeit hingewiesen, den österreichisch-deutschen Konflikt durch einen Vertrag zu schlichten. Der italienische wie der deutsche 14 Wettstein János prágai magyar követ jelentése. О. L. Küm. pol. о. 1936. 2/11. tétel. 1452. sz. 13 О. L. Küm., pol. о. 1936. 7/11. tétel. 69/777.
