Századok – 1960
Közlemények - Kerekes Lajos: Magyar külügyminisztériumi iratok Ausztria annexiójának előzményeihez 303
MAGYAR KÜLÜGYMINISZTÉRIUM! IRATOK AUSZTRIA ANNEXIÖJÁNAK ELŐZMÉNYEIHEZ 307 Ami az Anschluß lehetőségével szemben elfoglalt hivatalos magyar álláspontot illeti: amíg a probléma csak teoretikus formában vetődött fel, a magyar kormány közömbös volt Ausztria csatlakozása kérdésében. Mint előbb-utóbb elkerülhetetlenül bekövetkezendő eseménnyel számot is vetett. Néha az aggodalom hangja is megszólalt a hatalmas expanzív Németország leendő szomszédsága miatt, de mindannyiszor az a felfogás kerekedett felül, hogy Magyarország csak a revansista Németország szövetségeseként remélheti területi igényei megvalósítását és ezért vállalnia kell a szomszédság hátrányait is. Az AnschluB-probléma 1933 utáni jelentkezési formája és ebből eredően a német—olasz viszonyban bekövetkezett elhidegülés azonban a magyar kormányt kényes külpolitikai helyzet elé állította. A magyar kormányok, amelyek mindig arról ábrándoztak, hogy a két revíziós nagyhatalom összefogása majd bekövetkezik (ennek érdekében Bethlen több ízben közvetített is Mussolini és Stresemann között), s amelyek különösen nagy reményeket tápláltak e tekintetben Hitler uralmával szemben, most olyan helyzetbe kerültek, hogy AnschluB-ellenes politikával Németország, AnschluB-barát politikával viszont Olaszország támogatását veszítették volna el. Éppen ezért kerülték a nyílt állásfoglalást és az ellentétek áthidalása érdekében közvetítettek a két nagyhatalom között. Németországot az osztrák kérdésben való mérsékletre kérték, mondván, hogy Németország el fogja érni céljait kevésbé erőszakos eszközökkel is, mert az idő neki dolgozik, míg viszont azonnali AnschluB-követelésével Olaszországot végleg Franciaország karjaiba kergeti és ezzel állandósítja Németország külpolitikai elszigeteltségét.10 Olaszországot viszont igyekeztek Németország felé hangolni. Mussolini, Gömbös és Suvich 1933. július 27—28-i római tanácskozásán a magyar kormányképviselők nyomatékosan hangsúlyozták a német—olasz—magyar összefogás szükségességét. Leszögezték, hogy Hitler hatalomrajutása óta új, „nagy reményekre feljogosító szakasz kezdődött a német—magyar kapcsolatok történetében". Gazdasági közeledés mellett Magyarország biztosan számíthat Németország támogatására a kisantant — főleg Csehszlovákia — felrobbantására irányuló törekvéseiben.1 1 Az olasz kormány maga is hajlott a Németországgal való megértésre. Kész lett volna kölcsönösen elfogadható modus vivendit keresni az osztrák kérdésben. Jellemzően bizonyítja ezt Mussolininek 1933. július 8-án Gömböshöz írott levele: „. . . Ami a Németországhoz való viszonyt illeti, noha támogattam D-)llfussnak az osztrák közéletbe való minden illetéktelen beavatkozással, valamint minden, Ausztria függetlensége ellen irányuló kísérlettel szemben tanúsított ellenállását, megegyeztem vele annak célszerűségében, hogy ВзгНп és Bécs között a normális viszony minél előbb helyreállíttassék. Szándékomban van a német kormányra ezirányban befolyást gyakorolni."12 Magyarországnak a római paktumba való belépésekor is az a cél lebegett szeme előtt, hogy minden befolyását latbavesse a német—olasz—osztrák— magyar közeledés érdekében. A paktum megkötése előtt Mussolini és Gömbös között tanácskozás folyt le, amelyen Gömbös újra hangsúlyozta a Német-10 Lásd a Gömbös—Papén téténvi tárgyalásairól készült feljegyzést. O. L. Kiim. Res. pol. 1934. 21. tétel. 529. sz. 11 O. L. Küra. res. pol. 1933. 23. tétel. 353. sz. 12 O. L. Küm. res. pol. 1933. 23. tétel. 277. sz. 21*
