Századok – 1960
Tanulmányok - Mérei Gyula: Szekfű Gyula történetszemléletének bírálatához 180
236 MtóREI ÖYULA ság kezében volt a tőke, akkor miféle — üresen hagyott — helyekre nyomulhatott be 1867 után? A valóság az* hogy a zsidók semmiféle üres helyet sem foglaltak el, mert ilyen nem volt, hanem csupán a tőkés fejlődés során adódó vállalkozási lehetőségeket aknázták ki — a Szekfü által helyesen megállapított okok révén. Minden valószínűség szerint ő is ilyesmire gondolhatott. Megfogalmazása mégsem ilyen egyértelmű, és ezért félremagyarázásra és olyan következtetésekre is adhat lehetőséget, mintha a zsidók a keresztényeknek szánt üres helyeket foglalták volna el és ezáltal kiszorították volna onnan a keresztényeket — akik Szekfü megállapítása szerint nem is nagyon áhítoztak e pozíciókra. Hasonló eljárása kísérhető figyelemmel a „Károm Nemzedék"-ben másutt is, így pl. a kiegyezés korabeli zsidó értelmiségről szóló részben. Itt ugyanis az olvasható, hogy „a zsidóság élénk gyakorlati érzékével meg sem kísérté a gentryvel a harcot felvenni, meghagyta neki a minisztériumok és vármegyék cifra nyomorúságát ... de annál nagyobb erővel veté magát a jobb keresettel kecsegtető pályákra, minő az ügyvédi, orvosi és mindennemű ipari és kereskedelmi értelmiségi" foglalkozás, úgyhogy részvétele ezekben az ágakban gyakran felülmúlta a keresztények számát.181 A Horthy-korszak viszonyait ismertető és az 1919 utáni fejlődést tárgyaló fejezeteknél 15 évvel később írt részben már arról is számot ad, hogy a háború előtt a zsidóság előbb az ún. szabad értelmiségi pályákat: orvosit, ügyvédit szállotta meg, majd, amikor ezek megteltek, „haladt tovább a függő és gyenge fizetést nyújtó állami hivatalok felé".16 2 Az 1919 előtti időkről szóló részekben még nem utalt erre a tényre, mivel az ún. történeti Magyarország területén nem volt különösebb probléma az „úri" osztályok tagjainak elhelyezése a hivatalokban. Szekfü pedig a „Károm nemzedék"-et — tudjuk — 1918 és 1919-ben, még a trianoni szerződés megkötése előtt írta. Nem sejthette, hogy ennek egyik hatásaként a szomszéd államokhoz került területekről hivatalnoki tömegek fognak ideözönleni, az ún. „menekültek", akiket el kell helyezni. A „Károm Nemzedék"-nek'a Horthy-korszakbeli viszonyokat elemző új része: az „és ami utána következik" megírásakor, 1933 végén azonban már nemcsak a tényt ismerte, hanem „megoldását" is. Ismeretes, hogy a hivatalos körök a „menekült-kérdés" „megoldásának" első lépéseként a 20-as évek elején eltávolították az állami és egyéb közhivatalokból az oda bejutott kevés számú zsidót és helyükre „menekülteket" ültettek. Szekfü ennek az eljárásnak igazolása végett elővette a „zsidóság beözönlése a hivatali pályákra" — már csupán a zsidó közhivatalnokok számát nézve is demagóg — elméletét, és az antiszemitizmus eszközének igénybevételével iparkodott nagyon is kétes értékű erkölcsi igazolást összetákolni a Bethlen—Klebelsberg-féle kormányzat és az uralkodó osztályok számára, holott ez az intézkedés erkölcsileg és anyagilag korrumpálta az értelmiség egy részét. De kövessük tovább Szekfü érvelését. „A numerus-clausus-törvény, a hazai antiszemita hullám egyetlen intézményes maradéka", nemcsak az államhivatalokban éreztette hatását, hanem az ügyvéd-, orvos-pályákról is visszaszorította a zsidókat"16 3 — állapította meg történetírónk. A zsidó értelmiség nagy tömegei — bezárulván előtte a szoros értelemben vett intellektuális 161 Uo. 333. 1. 162 1. m. 438. 1. 163 Uo.
