Századok – 1960
Tanulmányok - Mérei Gyula: Szekfű Gyula történetszemléletének bírálatához 180
SZEKFÜ GYULA TÖRTÉNETSZEMLÉLETÉNEK; BÍRÁLATÁHOZ 229 irányt a szellemtörténet már ismert módszerével a nyugatias típusú dunántúli magyarság lelkiségéből, a nemzet sorsáért érzett felelősségtudatból, európai nézőpontjából vezette le és helyeselte. A kismagyar felfogást a keleti, tiszai magyarság felelőtlenségéből, délibábos ábrándozásaiból eredeztette és utasította ejL A kismagyar szemlélet híveit a kuruc-labanc, protestáns—katolikus ellentétpár bűvölete tartotta fogva. Mindkettő káros, idealista szemlélet volt, mert a történeti eseményeket kitépte osztályösszefüggéseikből, elszakította az alapvető és az uralkodó osztályokon belüli ellentétektől. Egyoldalúan kicsinosítva a maga irányát és befeketítve a másikat, eltorzította a valóságot és osztálytartalmától megfosztott történetszemléletre nevelt. Ugyanekkor mindkettő — bár ellenkező előjellel — magasra hevítette a nacionalista érzelmeket, növelte a magyar dolgozókban is a magyarság felsőbbrendűségéről, a más népek fölötti uralomra hivatottságáról táplált kártékony nézeteket. De térjünk vissza Szekfü nacionalista, nagymagyar koncepciójához. A nyugati orientációs, németbarát politikának nemcsak a szomszéd államok ellen irányuló revansista, soviniszta éle volt,14 4 hanem elsősorban szovjet-és forradalomellenes tendenciája. A török—magyar ellentétről, a török elmaradott keleti kultúrájáról és barbárságáról szóló részek a Szovjetunió, a szovjethatalom és a proletárdiktatúra ellen irányultak. Egyetlen helyen Szekfü nyíltan is utalt erre az összefüggésre és ez derít fényt igazi mondanivalójára is. A török elleni védekezéshez nyújtott német birodalmi segély kérdését tárgyalva megállapítja, hogy ez nem volt csekély, mégsem mentette meg a XVI. század Magyarországát a töröktől. A Német Birodalom azonban mégis csak „résztvett a védelemben, nem oly mértékben, mint ahogyan tervezte ugyan, de mégis állandó érdeklődést tanúsított és állándó segéllyel szolgált. Összehasonlítva a Trianon utáni helyzettel, lehetetlen nem konstatálnunk az európai keresztény gondolat folytonos meggyengülését. A XVI. század óta a nemzeti államok mindnyájan nagy utat futottak meg az öncélúság politikájá-144 A Magyar Történet-ben a végvárak felszereléséről, a katonák ellátásáról szóló részben Szekfü alaposan tárgyalja a külföldről érkezett segélyek kérdését. Felsorolja, ki mindenki küldött kisebb-nagyobb állandó vagy alkalmi segélyt, majd részletesen ismerteti az alsó- és felső-ausztriai rendek segítségnyújtását. Előadja, hogy a két osztrák tartomány Győrben, Pápán, Veszprémben, Tatán osztrák csapatokat tartott, amelyek közvetlenül a tartomány rendjeinek voltak alárendelve, utasításaikat tőlük vették és a magyar hatóságoknak nem engedelmeskedtek. Az alsó- és felső-ausztriai rendek befolyása a XVT-. században Győrtől Kanizsáig terjedt, amelyek Kanizsa és Kiskomárom várának építését is irányították. A német befolyás ilyen mértékű kiterjedésére, állami szuverenitásunk eme világos és súlyos sérelmére egyetlen elítélő szava sines. Mindössze egy mondai -ban utal arm szárazon, minden állásfoglalást kerülve, hogy bár ez a befolyás már a XVI. században körvonalazható, csupán ,,a következő századokban fog állandósulni". (IV. k. [Első kiad.] 150—151. 1. Az idézet a 151. lapról való.) — Hogy megváltozik a hangja, amikor a következő bekezdésben a cseh rendek segélyeit kezdi ismertetni. „Nagyobb veszedelmek származtak a cseh tartományok részéről" — így vezeti be ezt a részt. A folytatás sem enyhébb a kezdetnél. Miután leírta, hogy a csehek a bányavárosokkal sajátjukként rendelkeztek, bizottságaik ezekben kihallgatásokat eszközöltek, megkövetelték, hogy Érsekújvár parancsnoka a cseh tartományoknak is hűségesküt tegyen, így folytatja: „Azaz a csehek a török segély örve alatt a magyar területek némi annexiójáia gondoltak, amivel azonban nemcsak a magyar állam szuverenitását., hanem a királyi felségjogokat is megsértették." (Uo. 152—153. 1.) Érdekes, hogy a hasonló eljárást követő osztrák rendek nem annektálnak, nem sértenek felségjogokat?! Soviniszta uszítását e helyen betetőzi a folytatás: „A cseheknek ez a kalmár szelleme, mely ég és földként különbözött a pápaságot vagy a német birodalmi rendek egy részét betöltő egyetemes európai szolidaritástól, gondolkodóba ejtette a bécsi udvart." (Uo. 153. i.)
