Századok – 1960
Tanulmányok - Mérei Gyula: Szekfű Gyula történetszemléletének bírálatához 180
SZEKFÜ GYULA TÖRTÉNETSZEMLÉLETÉNEK BÍRÁLATAHOZ 227 Szekfü azonban nem bízta csupán olvasójára a következtetések levonását. Maga is levonta e konklúziókat, hogy ne hagyja kétségben az érdeklődőt elképzeléseit illetően. Nyomatékosan kiemelte, hogy a területi veszteségek a közép-európai, német szövetségnek „évszázadokon át állami létünk egyetlen külső" támaszának bukása miatt következhettek be,13 3 minthogy magunk erejéből nem tudtuk megvédeni területeinket.13 4 A magyar birodalmi gondolathoz, a nemzeti elnyomás eszméjéhez való ragaszkodását tükröző okfejtésének záró következtetéseként pedig kijelentette: „mai szorongattatásunkból valaha csakis a régi módon, a német Középeurópával kart öltve menekedhetünk, ez a mi történetünknek egyik legvilágosabb tanítása".13 5 Az északi és déli szlávok korridort óhajtanak létesíteni, hogy közvetlenül érintkezhessenek egymással, s elszakítsák a németet az olasztól. A mi védelmünk e történetileg adott szláv törekvésekkel szemben „a szlávokkal szomszédos nem-szláv népek érdekközössége".136 Ezzel —immár a meghiúsult királypuccsok és a kisantant létrejötte után — leszögezte a Horthy-korszak külpolitikájának és szövetségesi tájékozódásának alapelveit is. Szekfü habsburgbarát, feudális és nacionalista történetszemlélete a „Magyar Történet" köteteiben bontakozott ki a maga teljességében és nyert következetes alkalmazást. Ebből a szemléletből következett, hogy pl. Zápolyai János és pártja nem feudális ligaként állt szembe az I. Ferdinánd körül csoportosuló másik feudális főúri klikkel, hanem mint nemzetietlen mozgalom az igazán nemzetivel. Zápolyaiék nemzetietlenségének oka — Szekfü szerint —az volt, hogy csoportjukat délszlávok vezették, míg az igazi magyarok Ferdinánd köré sereglettek.13 7 A török elleni védelem terhe az ő koncepciójában nem Habsburg-Magyarország lakóinak vállát nyomta. A védekezés fő súlya — és ez szerinte a Habsburg-ház érdeme — az osztrák tartományokra és a német birodalomra nehezedett.13 8 II. Rákóczi Ferenc szabadságharca Szekfü megállapítása szerint — a valóságtól eltérően — hátráltatta a termelőerők fejlődését. . Csak a XVIII. században a Habsburg-uralom teremtette békés viszonyok között lendült fel újra a termelés, indult meg hatalmas mértékben a lakosság gyarapodása. Ebből az utóbbi állítás igaz, az előbbi téves. A Rákóczi-szabadságharc idején bizonyos mértékben fejlődtek a termelőerők. A nagyobb fejlődést részben városias, ipari fejlődésünk elmaradottsága, részben az gátolta meg, hogy Rákóczi kísérlete nem volt következetes és nem tudta megszüntetni a rendek befolyását a gazdaságpolitikára. Nem utolsósorban pedig rövid ideig tartó uralma sem tette lehetővé nagyobb eredmények elérését. Szekfü szerint nem a magyar nép és a nemesség, ha csupán időleges összefogásának ereje és a Habsburgok nemzetközi helyzetének kényszerítő hatása szorította rá Bécset a kompromisszumos szatmári béke megkötésére, hanem két „igazi", „felelős" magyar, Pálffy János és Károlyi Sándor Habsburg-párti főúr „hazafias" közreműködése.139 A Habsburg uralkodóknak a XVIII. században kifejtett, országépítő szerepe és érdemei mellett nem hallgatta el gazdaságpolitikájuk tényeit, amelyek révén Magyarországnak, Erdélynek és Galíciának a függő helyzetben levő / 133 I. m. 222. 1. 134 I. m. 211. 1. 135 1. m. 222. 1. 136 I. m. 223. 1. 137 Magyar Történet IV. k. 23—25., 50. 1. • 138 Uo. 139—147., 149—151. 1. 139 Uo. V. k. 394. 1. utolsó bekezdés és V. k. 76—79. 1. 13*
