Századok – 1960

Tanulmányok - Mérei Gyula: Szekfű Gyula történetszemléletének bírálatához 180

198 MtóREI ÖYULA szemléletében megindult erjedési folyamat semmiképpen sem jelenti azt, mintha egy csapásra gyökeresen leszámolt volna káros téveszméivel. Nem szakított szellemtörténeti módszerével sem. Azt azonban — a Mein Kampf ismeretében — jól tudta, hogy a magyarság egészére pusztulás vár, ha országunkat megkívánja és bekebelezi a német terjeszkedés farkasétvágya. Nemzeti létünkért érzett aggodalma az 1933 és 1941 között lefolyt világtörténelmi események hatására — egyre határozottabban náciellenes állásfoglalásra ösztönözte és megszabadította a reakciós német imperializmussal való szövetséghez fűzött és területi revíziós, nacionalista érzelmektől fűtött káros, retrográd illúzióitól. 1941-ben kapcsolatba jutott a KMP vezette Magyar Nemzeti Függetlenségi Fronttal, és megismerkedett a kommunisták célkitűzéseivel. Ez a kapcsolat döntő fordulatot eredményezett Szekfü Gyula történetszemléletében. Még tovább segítette politikai gondolkodásának átformálódását felszabadulásunk ténye, a Szovjetunió szerepe hazánk felszabadításában, új életünk megindulásában, továbbá megismerkedése a szovjét néppel, állammal és vezetőivel, végül, de nem utolsósorban, a KMP helyes vezetése, a tömegek lelkes, áldozatkész tevékenysége. 1933 előtt írt műveiben személyes tulajdonságainak: emberszeretetének érvényesítésében, az eseményeknek a valósághoz hű ábrázolásában megakadályozták osztálykorlátjai. Emiatt váltak ezek az írások, beleértve a „Magyar Történét" 1934-ben megjelent utolsó kötetét is, nagy tudományos bizonyító anyaguk, roppant tanulságos, finom és bonyolult történeti ábrázolási módszerük, vonzó előadásmódjuk ellenére is —- írójuk történetszemlélete folytán — objektív hatásukban reakciós, káros művekké. Csak a már említett tények befolyására juthatott el oda, hogy 1945 utáni műveiben hátat tudjon fordítani legtöbb korábbi téveszméjének, és gyökeresen le tudjon számolni velük. Ez a fordulat azonban nem történhetett volna meg Szekfü Gyula személyes tulajdonságainak hiánya esetén. A változás nem ment végbe máról holnapra és nem is volt ellentmondásoktól mentes. Minden tiszteletet megérdemel nehéz küzdelme önmagával, amelynek végén le tudott számolni történetszemléletének reakciós vonásaival és a maga polgári módján a nép, a haladás mellé tudott állni. A továbbiakban kísérlet történik arra, hogy műveinek tükrében bemutatást nyerjenek a történetszemléletére 1933-ig egyértelműen jellemző fő vonások: a forradalomellenesség, a nacionalizmus, a pesszimizmus, továbbá az értelmiség vezető szerepéről vallott nézetei. * Szekfü Gyula történetírása eszmei védelemben részesítette a burzsoáziát és a vele szövetséges feudális eredetű birtokos osztályokat. Célja, hogy ideológiai eszközökkel segítse az osztályuralom megvédését a magyar kizsákmányoltak és az elnyomó hatalom fenntartását az úgynevezett ezeréves Magyarország területén élő nem magyar népek fölött, illetőleg 1919 után ez utóbbi visszaszerzését. A cél nem új, hiszen az uralkodó osztások történetírói mindig kenyéradóik hatalmát védték. Szekfü történetszemléletének alapját képező forradalomellenessége sem hat újszerűen. Az 1848. évi forradalmak leverése után a burzsoázia történetírói Európa-szerte forradalomellenesekkó vagy kifejezetten ellenforradalmárokká lettek. Nálunk Kemény Zsigmond „Forradalom, után" és „Még egy szó a forradalom után" c. röpiratai nyitották meg azoknak a műveknek a sorát, amelyek szembefordultak 1848-cal, és forradalom