Századok – 1960
Tanulmányok - Mérei Gyula: Szekfű Gyula történetszemléletének bírálatához 180
SZEKFÜ GYULA TÖRTÉNETSZEMLÉLETÉNEK; BÍRÁLATÁHOZ 199 helyett lassú, fokozatos reformokat, függetlenség és szabadság helyett a Habsburg-birodalomba való beilleszkedést és a Habsburgokkal való megegyezést javasoltak. Szerzőik ezen az úton járva kívánták biztosítani egyrészt a zavartalan tőkés fejlődést hazánkban, másrészt elhárítani a tömegmozgaV makat és megvédeni az osztályuralmat a magyar elnyomottak, biztosítani az elnyomást a nem magyar népek fölött. 1848—49 bukása nyomán Kemény Zsigmond, majd a kiegyezés korabeli polgári történetírók a tőkés fejlődést előmozdító liberális, parlamentáris kormányzás és a szabad verseny útján kívánták megakadályozni a forradalmat. Szekfü Gyula történetszemlélete itt tért el az őt megelőző polgári ideológusokétól és történetírókétól. A kiegyezés korabeli polgári történetírás még a XX. század első évtizedeiben is a kapitalista rend megdönthetetlen szilárdságának illúziójában élt. A XIX. század utolsó és a XX. század első évtizedének hazai és nemzetközi forradalmi mozgalmaiban nem vették észre, hogy e megrázkódtatások immár a kapitalizmus életfájára emelik a forradalmak fejszéjét. A XX. század elejének gazdasági válságát nálunk is követő fellendülés, amelyet a háborús készülődés tartósított, nagymértékben hozzájárult ezeknek a kapitalista rendszer szilárdságáról alkotott hazai ábrándoknak a továbbéléséhez. Még az első világháború első éveinek eseményei sem foszlatták szét e délibábot. A polgári történészek közül - láttuk — csak Szekfü Gyula sejtett meg valamit — ,, A magyar állam életrajza" a tanú rá — a Habsburg-monarchia válságából és ezzel szorosan összefüggésben a magyar uralkodó osztályok osztály- és nemzetiségi elnyomó hatalmát fenyegető veszélyből. Éppen ezért a liberalizmust bírálva — szintén e művében — még csak amiatt ítélte el a kiegyezés idejének kormányait, mert nem tudták maradéktalanul biztosítani a nemzetiségek zavartalan elnyomását. Konzervatív reformpolitikát egyelőre még csak a nemzetiségek fölötti uralom megóvása céljából javasolt. ,,A magyar állam életrajzá"-t megjelenésekor3 2 a burzsoázia visszautasította, holott Szekfü nézetei az ő érdekeit: védték elsősorban. Igaz, hogy Szekfü mind ebben a műben, mind a későbbiekben a feudális eredetű birtokos osztályok érdekeit állította előtérbe, mégpedig úgy, hogy az ún. agrárius csoport politikai szemléletét tette magáévá. Meddő kísérlet volna tagadni a mű klerikális színezetét. Szekfü Gyula mégsem feudális-klerikális történetíró, hanem az imperialista burzsoázia historikusa volt. Az imperialista burzsoázia nem antifeudális és nem is antiklerikális, hiszen gazdaságilag összeforrott, politikailag szövetkezett a feudális osztályok maradványaival. Uralmának biztosítása és politikai céljai érdekében felhasználja a feudális múlt ideológiai hatóerőit is. A liberalizmus, szabadversenyes kapitalizmus bírálata, felszámolásának követelése ha látszólag csupán a feudális osztályok érdekeit és védelmét szolgálta is, objektíve a finánctőke malmára hajtotta a vizet. A burzsoá demokrácia feudális színezetű bírálatában az úgynevezett történeti osztályoknak a dualista Monarchia és Magyarország társadalmában játszott politikai vezető szerepe tükröződött.3 3 Ezen a tényen mitsem változtat az, hogy a magyar burzsoázia elutasította Szekfü háború alatt megjelent művét. Azt jelentette csupán, hogy az uralkodó osztályokban nem tudatosult rendszerüknek még lappangó válsága és nem értették meg Szekfü 32 A könyv először németül jelent meg 1917-ben. Magyar nyelven 1918 elején látott napvilágot. 33 Vö. erre Szigeti: i. m. 172—173. lapját.
