Századok – 1960
Tanulmányok - Mérei Gyula: Szekfű Gyula történetszemléletének bírálatához 180
190 MtóREI ÖYULA évszázadnak megvannak az uralkodó tendenciái, vezető eszméi, amelyek előre hajtják a történelmet. Ranke átvette Humboldt idealista, de haladó célzatú elméletét, és reakciós célok szolgálatába állította. Az uralkodó eszméket megmagyarázhatatlan eredetű, isten rendeléséből való létezőknek tekintette. A történelmet irracionális, transzcendens erők irányítása alá helyezte.15 Ranke az ideatanból vezette le azt az állítását, hogy a népek sorsát az államok belső viszonyai, belpolitikájukat pedig a nemzetközi hatalmi viszonyok döntik el. A népek történetét e viszonyok függvényeként ábrázolta. Az államok léte és szerkezeti változásai szerinte a nagyhatalmaknak egymás közti harcaitól, egyegy államnak vagy államszövetségnek katonai és ebből következő hatalmi túlsúlyától függenek. Ezt a nézetét részben a feudális abszolutista porosz monarchia és a német államok között kialakuló porosz túlsúlyból, részben a német egységet megteremtő porosz császárság katonai és diplomáciai hatalmának, valamint a porosz hivatalnok-államnak politikai gyakorlatából vonta le, úgy, hogy közben fejük tetejére állította a valóságos viszonyokat.15 a Meinecke már az imperialista burzsoázia érdekeinek testére szabva fejlesztette tovább Ranke elméletét. A külpolitika elsőbbségéről szóló rankei gondolatból azt a következtetést vonta le, hogy az állam alkotmányának tartalmát és formáját a külső hatalmakkal szemben való helytállás szükségletei határozzák meg. Az önfenntartás és a hatalom megóvásának szükséglete minden államot arra kényszerít, hogy ehhez alkalmazza belső berendezését. Mindez annak a következménye, hogy minden állam „különleges szellemi lényegiséget képez, saját lét- és növekedési feltételekkel". Nem szorul külön igazolásra, hogy Ranke a bel- és külpolitika valóságos összefüggésének visszájára fordításával az osztályharc helyére a nemzetek egymás elleni harcait kívánta állítani. Ezt az elméletet Ranke annak idején a porosz vezetés alatt létrehozandó német egység érdekében fejtette ki. Meinecke az imperialista német burzsoázia hódító céljainak szolgálatában gombolyította tovább Ranke eszméinek fonalát.17 Ranke azzal, hogy az ideatant reakciós célokra használta fel, jó segítséget nyújtott a német szellemtörténészeknek. Azt hirdette, hogy ha egyik korszak fölülmúlná a másikat, ez igazságtalanság volna isten részéről. Minden korszak közvetlenül viszonylik istenhez. Értéke nem abban van, ami belőle létrejön, hanem a létezésben magában. Minden korszak önmagában érvényes és értékes. Ez az álláspont a törvényszerűségek érvényesülésének és a haladásnak a tagadása a történelemben. Ranke idején ez a nézet az akkor kifejlődő burzsoá elmélet: a pozitivizmus elleni feudális-reakciós tiltakozás volt. Meinecke korában a marxizmussal szemben felvonultatott burzsoá-imperialista ideológia. Az ideatan már Rankenál arra szolgált, hogy meggyőzze az embereket tehetetlenségükről a történelmet formáló transzcendens, irracionális erőkkel szemben. A külpolitika elsőbbségét hirdető koncepció pedig új eszközt adott a 15 Humboldtra és Rankera, valamint a politikai romantikára vö. Eduard Fueter : Geschichte der neueren Historiographie (Belcnv—Meinecke : Handbuch der mittelalterlichen und neueren Geschichte. 3. kiad. München U. Berlin. 1936.) 423—425. és 474. 1. 15» Uo. 475—476. 1. 16 Friedrich Meinecke : Vom geschichtlichen Sinn und vom Sinn der Geschichte. 30. 1. Idézi Szigeti József : A magyar szellemtörténet bírálatához. Filozófiai Évkönyv, 1952. Bpest. 1952. 197. 1, — Ranke és Meineoke nézeteinek mélyreható bírálatát ugyanő adta i. m. 195—199.1. és megismételte a tanulmány második részében. Megjelent a Magyar Filozófiai Szemle I. évf. 2—4. számában.
