Századok – 1960
Tanulmányok - Mérei Gyula: Szekfű Gyula történetszemléletének bírálatához 180
SZEKFÜ GYULA TÖRTÉNETSZEMLÉLETÉNEK; BÍRÁLATÁHOZ 187 tagadta a törvényszerűség és az objektív valóság létezését az emberi társadalom történetében. Azt hirdette, hogy a történelem az egyszeri, az egyedi jelenségek összessége. A történész feladata ennek megragadása és művészi ábrázolása. Ebből következik, hogy minden kort önmagából, saját belső törvényeiből, a benne megvalósuló szellemből és ennek értékalkotó funkcióiból kell megérteni. Ilyen történetszemlélettel elérhető, hogy az egyes nemzetek története elszigetelődik az egyetemes emberi haladás összefüggéseitől, és a haladás lényegtelenné, figyelmen kívül hagyhatóvá lesz. Az egyszeri megragadása éppen azért szükséges, mert az egyszeri jelenségekben megy végbe a szellem objektivációs folyamata. Az egyszeri megragadásával a világszellem jelentkezése közvetlenül szemlélhető és átélhető; ezzel az ember a lényegében legmagasztosabbat fejti ki. A történész azért érdeklődik a rendkívüli, az emberi nagyság iránt, mert a nagy egyéniségben a szellem különös erővel jelentkezik. A szellem az emberben tevékeny élet, amelyet az önkifejtés, a tökéletesedés igyekezete hajt szakadatlanul. Az emberben élő szellem állandó törekvése az abszolútum, a tökéletes, vagyis a világot teremtő és a történelem folyamatát irányító istenség lényegének megismerése s ezen a réven megközelítése. Ez a törekvés a történeti folyamat magyarázata. E végcél elérése érdekében a szellem célokat tűz ki, és tevékenysége folyamán értékeket valósít meg. Troeltsch1 0 Dilthey gondolatait tovább fejlesztve még világosabban és félreérthetetlenebbül tagadta a törvényszerűségek és az objektív valóság létezését. A történelmi folyamat egyszeri, nem ismétlődő jellegében rejlik benső szabadsága, függetlensége a környezettől, előzményektől, befolyásoktól — hirdette. Ez a szabadság a benső lényegnek és önszükségszerűségének érvényesülését jelenti a külső hatások véletlenével és kényszerével szemben. A történeti folyamat alapja a szellem lényegének kifejtése. Ez úgy történik, hogy a szellem — ideái ösztönzésére — saját tendenciái irányában alkot állandó hatásviszonyban a környező földrajzi és biológiai feltételekkel és mindenféle véletlenekkel. Eközben logikailag észlelhető folyamatot hoz létre. A történetkutatás értelme a legvégső isteni értelem keresése a történeti jelenségekben. Azoknak a normáknak, értékeknek fürkészése, amelyeket az isteni értelem az emberi szellemen, értelmen keresztül az emberi társadalom történetének folyamatában megvalósít. Spranger különös nyomatékkal emelte ki, 11 hogy az emberi élet lényege az időtlen, az abszolútum, az értékek maximuma után való törekvés. A történeti fejlődés mozgatója az egyén törekvése a teljességre, a maximumra, az abszolútum minél tökéletesebb megközelítésére. Az anyagi természet jelenléte bonyolítja ugyan a történelem menetét, de nem alaptényezője, nem döntő meghatározója a történelemnek, csupán színtere. Az alkalmat szolgáltatja a szellem tevékenysége számára, amely ennek során az anyagot, a természetet értékek normái szerint alakítja át, és szellemi valóságot hoz létre az anyagi valóság talaján. A szellemi alkotás a szabad elhatározás és akarati tevékenység útján történik. A szabadság a szellem autonómiája. Elhatározásai saját benső, etikai törvényei — és nem anyagi, természeti oksági törvények — szerint jönnek létre értékirányok, értékfokok mérlegelése után. Ennek a folyamatnak 10 Ernst Troeltsch : Der Historismus und seine Probleme. 1922. A tanulmánykötet egyes oik kei már a század első évtizedében megjelentek, és híven tükrözik Diltheyjel az alapkérdésekben azonos nézeteit. 11 Eduard Spranger : Lebensformen. Első kiadása 1914-ben jelent meg.
