Századok – 1960
Tanulmányok - Mérei Gyula: Szekfű Gyula történetszemléletének bírálatához 180
188 MtóREI ÖYULA eredménye a cselekvés az anyagi valóságban, ahol már az okság eleve érvényesül. A történelem menete nem a fátumtól, a kényszerű végzettől, hanem az elhatározástól, az egyén szabad akaratától függ. A történelemben azok az etikai törvények, parancsok érvényesülnek, amelyeknek teljesülniök kell, ha a cselekvéssel a célul kitűzött értéket el akarjuk érni. A szellemtörténészek fideista, normatív etikája a történetírói gyakorlatban öncélú moralizáláshoz vezetett. A történeti megismerés eszköze a szellemtörténészeknél a „megértés", amelyet az utánélés, intuíció szolgál. Az intuíció révén a történész felfogja a történeti folyamatban érvényesülő szellemi tendenciát. Formailag újrateremti az eredeti szemléleti jelenség-összefüggést. A megértést az teszi lehetővé, hogy az egyes véges szellemek, így a megismerő is, szubsztanciájukat tekintve, azonosak a végtelen isteni szellemmel, mely a történeti jelenségekben megnyilatkozik — fejtegeti Troeltsch. Ámde a beleélés, az intuíció képessége csak a kiválasztottak, az új arisztokrácia tulajdonsága lehet. Az élmény alapvető jelentőségűvé emelése ilyenformán arisztokratizmusra nevel. Szerintük a világot értelmi és észkategóriák szerint megérteni: a tömegek demokratikus közönségességének lapos és hétköznapi törekvése. Igazán emelkedett szellemű ember csak intuitív alapon teheti magáévá a világot. Az imperializmus korának történetfilozófusai és történészei — köztük legelsőnek a németek — iparkodtak világnézetük látszat-valóságát magasabbrendű valóságként feltüntetni azért, mert az fogalmilag, racionálisan meg nem érthető. Azt állítva, hogy a történelmi folyamat csak intuitíve ragadható meg, igyekeztek olyan látszatot kelteni, mintha a valóság magasabbrendű megértése az abszolútum, az isteni szellem megvilágosodásának jele volna. A múlt intuitív megértése, a magasabbrendű valóság felfogása csak az elhivatottak kiváltsága lehet. Ha valaki racionális eszközökkel próbálja megközelíteni és megérteni a múlt eseményeit, az minden képességet nélkülöz, ami a magasabbrendű valóság intuitív megragadásához szükséges.1 2 Ebből az ismeretelméletből logikusan következik, hogy az intuitíve megragadott „valóság" ellenőrizhetetlen, önkényes. Az intuíció, mint a magasabbrendű megismerés szerve a történelmi folyamatokban érvényesülő törvényszerűségek tagadása, egyúttal a történelmi események bármiféle idealista, önkényes magyarázatának és belemagyarázásának igazolása. Az ilyenfajta „beleélés" a múlt eseményeibe kitépi azokat értelemmel felfogható társadalmi összefüggéseikből és irracionálissá, előre kiszámíthatatlan véletlenek halmazává teszi a történelmet. Determinizmussal szemben indeterminizmus, törvényszerűvel, oksággal szemben a szabad akarat és voluntarizmus, a történelem anyagi valóságra alapozott objektív szemléletével szemben szélsőséges szubjektivizmus, racionalizmussal szemben irracionalizmus, a tudaton kívül létező anyagi valóság és az ember történelemformáló tevékenysége helyett isten, a fejlődést előrevivő osztályharcok helyett a szellem önkifejtése: ezek a szellemtörténetírás történetfilozófiájának legfőbb vonásai. Ilyen történetábrázolással kívánták a tömegeket 12 A szellemtörténet történetfilozófiájára Dilthey, Troeltsch és Spranger művein kívül nagy haszonnal forgattam Szigeti József úttörő jelentőségű, A magyar szellemtörténet bírálatához című tanulmányát (első része a Filozófiai Évkönyv I. évf. 1962. Bpest, 1952, a második a Magyar Filozófiai Szemle I. évf. 2—4. számában jelent meg), amely a bírálatban volt segítségemre. Szellemtörténeti irányú, de az egyes filozófusok elképzeléseit hasznavehetően kivonatolja és így a koncepció fényeinek megismerését elősegítheti Joó Tibor : Bevezetés a szellemtörténetbe. Bpest. 1934. c. könyve.
