Századok – 1960

Tanulmányok - Mérei Gyula: Szekfű Gyula történetszemléletének bírálatához 180

SZEKFÜ GYULA TÖRTÉNETSZEMLÉLETÉNEK; BÍRÁLATÁHOZ 185 pedig a munkásosztály világnézetének fegyvereit is felsorakoztatta. Ennek hatására Európa-szerte döntő fordulat következett be a burzsoázia magatartásában. Elárulta forradalmát és a reakciós osztályokkal szövetkezett. A reakcióssá vált burzsoázia ezentúl az egyre erősödő ellenfél, a munkásosztály ellen mind szorosabbra fűzte kapcsolatait a letűnt idők feudális, abszolutista maradványaival. A júniusi felkelés vérbefojtása megpecsételte 1848 demokratikus forradalmainak a sorsát. A burzsoáziának 1848. évi győzelme nyomában támadt ábrándképét, ti. azt, hogy a hőn óhajtott „rend" végleg helyreállt, nemsokára eloszlatta az 1. Internacionálé megalakulása s az irányítása alatt szerveződő nemzetközi munkásmozgalom, majd a Párizsi Kommün. 1871 Párizsa felvázolta annak a társadalmi változásnak a körvonalait is, amely a proletariátus győzelme esetén bekövetkezik. A burzsoázia a proletariátussal szemben védelembe szorult. A védekezés szükségessége a munkásosztály megerősödése és egyre szervezettebben vívott osztályharcai nyomán egyre nyilvánvalóbb lett. Az imperializmus korában fellángoló mind hevesebb forradalmi mozgalmaknak, 1905—1907 immár forradalmi proletárpárt vezette orosz polgári demokratikus forradalmának és az Európa más országaiban kirobbanó osztályharcoknak a tényei a tőkés társadalmi rend lappangó válságáról árulkodtak, hogy azután a Nagy Októberi Szocialista Porradalom tüzében létrejött szocialista állam felszínre hozza és nyilvánvalóvá tegye a rendszer általános válságát. Mindezek az események nem múltak el hatástalanul az ideológia területe fölött sem. Igaz, hogy a polgári filozófia és a történettudomány az 1830-as, 40-es évek óta már nem ért el semmi további előremutató eredményt, és a kapitalizmus dicséretére fordította erőit, de még harcban állt a reakciós filozófia és történetírás ama képviselőivel, akik az ekkor haladó polgári nézetek: a pozitivizmus, a materializmus, valamint a dialektikus módszer — a történetírásban a feudális osztályokkal szemben vívott osztályharcok — elismerése ellen küzdöttek. Az ideológiai reakció iránya 1848, főleg 1871 után megváltozott. Nincs többé haladó polgári filozófia. Európai méretekben nem létezett már haladó polgári történetírás sem. Valamennyi társadalomtudomány, élén a filozófiával, a fő ellenség, a proletariátus világnézete ellen küzdött. A harc eleinte nem folyt nyilt sisakkal, közvetlenül a marxizmus ellen. A burzsoázia reakciós ideológusai a tudomány küzdőterén a pozitivizmusra támadtak, de közben a marxizmus felé sandítottak. Harcoltak a pozitivizmus ellen, mivel ez az irány — bár idealista módon — törvényszerűségeket keresett a társadalmi fejlődésben. A pozitivizmus ellen irányuló támadás révén azután —közvetve — minden olyan filozófiai rendszerre is tüzet nyitottak, amely bármiféle módon törvényszerűségeket kutatott a társadalom fejlődésében. így harcoltak egy ideig a vulgáris, majd a dialektikus és történelmi materializmus ellen is. A reakciós polgári filozófiai irányok és más társadalomtudományok művelőinek, így a történészeknek egymásközti vitái is csak abból a taktikai nézetkülönbségből eredtek, hogyan lehetne minél hatékonyabban legyűrni a munkásosztály elméletét. Az agyonhallgatásnak egy ideig alkalmazott taktikája 1871 után, főleg azonban az imperializmusba való átmenet időszakában csődöt mondott. A burzsoázia érdekei hatékonyabb védelmet követeltek ideológusaitól. így került sor a burzsoá tudósok között részben azokra a vitákra, amelyek arról folytak, miképpen semmisíthetik meg leghatékonyabban „tudományos érvekkel" a marxizmust, részben pedig azokra a kísérletekre, amelyek során megpróbálták a történelmi materializmusból „használható" elemeket beépíteni a polgári ideológiába, természetesen kellően eltorzítva és forradalmi tartal-