Századok – 1960

Tanulmányok - Mérei Gyula: Szekfű Gyula történetszemléletének bírálatához 180

184 MtóREI ÖYULA időkben alkotott valamennyi munkájában feltalálható és így az életmű eme periódusaira jellemző. A tárgykör leszűkítését az indokolja, hogy Szekfü Gyulának, mint a szellemtörténetírás képviselőjének nézetei ma is hatnak főleg általános- ós középiskolai tanáraink egy részére és tudományos kutatóink egy kisebb csoportjára is. Ez érthető, hiszen tudósaink, általános- és középiskolai történettanáraink nagy többsége a Horthy-korszakban végezte el az egyetemet és részben mint Szekfü hallgatója vagy közelebbi tanítványa, részben pedig mint műveinek olvasója magáévá tette felfogását. Szekfü 1916 és 1933 között írt munkáit leginkább a forradalom-, főleg a proletárforradalom-ellenesség, nacionalizmus és e kettőből egyenesen következő szovjetellenesség hatotta át, szellemtörténeti módszere pedig a legszélsőbb idealista történetszemléletre nevelt. Ezek a hatások manapság is érvényesülnek az említett körökben. A marxista igényű történetírásnak ebből kifolyólag elsőrendű kötelessége e káros ós téves vélemények bíráló elemzése és cáfolása a tényekkel való szembesítésük útján. Nem kevésbé fontos a Szekfd Gyula történetszemléletében, politikai gondolkodásában 1933 után észlelhető változásoknak, különösen pedig 1941-től, még inkább 1945 után bekövetkezett eszmei fejlődésének bemutatása. Ezt a folyamatot nyomon követve, szemmel kísérhetjük egy olyan polgári értelmiséginek az útját, akit népének fennmaradása miatt érzett aggodalma, embersége, hazafisága a történeti valóság felismerése nyomán arra késztetett, hogy fokozatosan szakítson korábbi elképzeléseivel és az uralkodó osztályok oldaláról a nép mellé álljon. Történészeinkre-kutatóinkra, tanárainkra ma még — sajnos, — inkább Szekfü 1916 és 1933 között hirdetett egyértelműen reakciós téveszméi hatnak, mivel eredendően ugyanilyen értelemben befolyásolják gondolkozásukat azok a hatások is, amelyek a Horthy-korszak iskolarendszerének nevelése és az iskolánkívüli tömegpropaganda révén érték őket és amelyektől jórészt máig is alig tudtak megszabadulni. Nem ismerik, vagy nem ismerik eléggé Szekfü Gyula élete utolsó szakaszának — túlnyomó részben már publicisztikai — alkotásait, közvetlen politikai tevékenységét és történetszemléletének alakulását. Marxista igényű történetírásunk feladata ennek vázolása abban a reményben, hogy Szekfü életének ez az időszaka, műveinek okfejtése elgondolkoztatja azokat a jószándékú történészeket, akikre eddig csupán káros nézetei hatottak. Az a remény késztet a szekfüi oeuvre eme kevésbé ismert részének taglalására, hogy Szekfü érvelése ugyanolyan mély hatással lesz majd becsületes gondolkozású, hazaszerető történészeinkre, mint korábban életének fő műveiben kifejtett reakciós nézetei, hogy példája követésre talál, és elindítja vagy tovább segíti történészeinket politikai gondolkodásuk, történetszemléletük megváltoztatásának azon az útján, amelyen Szekfü elindult és óriási előrehaladást tett. Abban a reményben kerül ismertetésre Szekfü életművének utolsó szakasza, hogy az őt túlélők nemcsak követik Szekfüt új útján, hanem napjaink tényeiiiek hatására tovább is jutnak nála és meggyőződéses híveivé lesznek a szocialista eszméknek és a marxista történetkutatás módszerének, a történelmi materializmusnak. A német szellemtörténeti módszer 1789 és 1848 között a polgári demokrácia erői filozófiájukkal, történetírásukkal stb. együtt a feudális-abszolutista reakciós osztályerők és ideológiájuk ellen harcoltak. A párizsi munkások 1848 júniusi csatájában megjelent a burzsoázia új és igazi ellenfele, a proletariátus. A Kommunista Kiáltvány