Századok – 1960
Tanulmányok - Szamuely Tibor: A német fasiszta hadsereg katonai doktrinájának és vezetésének néhány kérdése a második világháború első szakaszában 150
A NÉMET FASISZTA HADSEREG KATONAI DOKTRÍNÁJÁNAK NÉHÁNY KÉRDÉSE 169 erők hadműveletein alapuló Blitzkrieg-stratégia kardinális hibája: a mozgékonyság gondolatának végsőkig való fejlesztése, a többi fegyvernemek, különösen a gyalogságnak, minden hadsereg derékhadának, még a gépesített gyalogságnak, valamint a tüzérségnek háttérbe szorítása.4 9 (Utóbbi tekintetben a Szovjet Hadsereg már a háború első napjaiban határozott fölényben volt.) Ez a hiba súlyos kihatásokkal járt a német fasiszta hadsereg számára. Részben a kalandor villámháborús stratégiából következett a másik alapvető hiányosság: kidolgozatlan maradt és majdnem teljesen hiányzott az együttműködés a német hadsereg különböző fegyvernemei között. Egyes kezdetleges eredményektől eltekintve a németek képtelenek voltak az összes fegyvernemeket egyesíteni akár támadó, akár védekező hadműveletekben. így hiányzott a kellő együttműködés a páncélos egységek és a gyalogság között, a gyalogság rendszerint elszakadt az előretörő harckocsiktól, ami nem egyszer tette semmivé a szovjet—német fronton a páncélos áttörések eredményeit. Jellemző, hogy még a „páncélos háború" kétségtelenül legtehetségesebb teoretikusa, Guderian tábornok is a harckocsik, a gyalogság és a tüzérség közötti együttműködés kérdéseivel csupán a páncélos hadosztály keretein belül foglalkozott.5 0 A hadosztályok, vagy még inkább a hadtestek vagy hadseregek közötti együttműködés— nem is beszélve a frontokról— rosszul volt kidolgozva. Továbbá, mivel a hitleri hadvezetőség minden reményét a Blitzkrieghez fűzte, teljesen kidolgozatlanok maradtak a védelem módszerei, ami 1942-től kezdve meg is mutatkozott. Ugyanebből keletkezett a másik, nem kevésbé katasztrofális következményekkel járó hiba — szinte teljesen mellőzték annak kidolgozását, hogyan kell a stratégiai tartalékokat megszervezni és alkalmazni. Végül a hitleri hadvezetés talán legúlyosabb hibája az volt, hogy helytelenül értékelve az 1939—1941-es győzelmek okait, azokat csupán a villámháborús új módszereknek tulajdonította. Ez a körülmény, párosulva a hagyományos porosz katonai dogmatizmussal, egy új, teljesen megmerevedett és a tábornoki karban maradéktalanul uralkodó dogmatikus rendszer kialakulásához vezetett, amin nem változtatott a Blitzkrieg-elmélet nyilvánvaló bukása sem. így az eredetileg friss katonai elméletek a hagyományos porosz katonai bürokratizmus talaján nagyon hamar ellentétükbe: a legmerevebb konzervativizmusba csaptak át. A Blitzkrieg végrehajtása, a hitleri világuralmi tervek megvalósítása a német hadsereg feladata volt. A német katona kétségtelen erényei — bátorsága, kitartása, fegyelmezettsége —mellett a német fasiszta hadseregben és elsősorban annak tisztikarában megnyilvánultak különösen a háború második felében a hagyományos porosz militarista nevelés hátrányai : a rugalmasság hiánya, a katonai tervezés és a valóságos hadihelyzet közötti szakadék, az önálló döntéstől való félelem, a sablonszerű gondolkodás. 43 Heinz Guderian tábornok, a hitleri „páncélos háború" stratégiai és taktikai módszereinek fő szerzője kijelentette: „A páncélosoknak az. összes fegyvernemek együttműködésénél az első hegedűs szerepét kell játszaniok, a többiek hozzájuk igazodnak." (Guderian : i. m. 18. 1.). Guderian már egy 1937-ben megjelent cikkében leszögezte: „Az olyan támadásnak, amely továbbra is a gyalogság és a tüzérség támadási ütemén alapul, ma kevesebb kilátása van a sikerre, mint az utolsó háborúban . . . Követeljük, hogy az általunk elért eredmények kiaknázására rendelt kiegészítő fegyvernemeket hozzánk hasonlóan mozgékonnyá tegyék és már békében alánk rendeljék. A nagy döntések kierőszakolásánál ugyanis nem annyira a gyalogságnak, mint inkább a páncélos csapatoknak kell tömegeikkel helytállaniok." (Uo. 34., 39. 1.) 60 F. W. von Mellenthin : i. m. 26. 1.
