Századok – 1960
Tanulmányok - Szamuely Tibor: A német fasiszta hadsereg katonai doktrinájának és vezetésének néhány kérdése a második világháború első szakaszában 150
160 SZAMUELY TÍBOR A totális háború hitleri elméletének jellemzéséhez még egy fontos mozzanat tartozik: a háború és a háborús célok közötti összefüggés. A háború és a politika közötti viszonyról szólva Clausewitz kifejtette, hogy „a politikai cél, mint a háború eredeti indító oka, mind a háborús cselekedet által elérendő cél, mind a szükséges erőfeszítések szabályozójává válik."2 0 Más helyen a következőket írja: „A politikai cél természete, a saját vagy az ellenséges követelés nagysága és egész politikai helyzetünk ténylegesen a legdöntőbb befolyást gyakorolják a hadviselésre ... A háború a politika eszköze; a politika jellegét szükségképpen magán kell viselnie."2 1 A háború, bármilyen ideológiai körítéssel veszik körül, mindig a politika folytatása, politikai célok eléréséért folyik; jellegét a háborút kiváltó politika és a kitűzött politikai célok adják meg. A hitleri Németország háborúja azért is totális háború volt, mert totális győzelem, „totális béke" eléréséért folyt. Nagyon világosan fogalmazta ezt meg például még a háború előtt a „Die Deutsche Wehr" című befolyásos német katonai lap: „A totális háború totális győzelemmel fog végződni. A totális győzelem a legyőzött nép teljes megsemmisítését és a történelem porondjáról való végleges és megmásíthatatlan eltűnését jelenti. A győztesnek nem lesz szüksége arra, hogy béketárgyalásokat folytasson a legyőzöttekkel, mivel nem lesz olyan fél, amely képes e tárgyalásokra."22 Hitlerek alapvető politikai koncepciója tehát a következő: totális állam —totális politika—totális háború — totális győzelem — totalis béke, amely gondolatmenetben a központi helyet a háború foglalta el. Arra vonatkozóan, hogy milyen lesz ez a „totális béke", a fasiszta Németország vezetői szintén nem hagytak semmiféle kétséget. Hitler háborús programját már a Mein Kampfban kertelés nélkül leírta. Nevetségesnek tartotta a többi német nacionalista párt követeléseit az 1914 előtti határok visszaállítására vonatkozólag: „Az 1914 előtti határok visszaállításának követelése oly nagymérvű politikai esztelenség, hogy azt már-már merényletnek tekinthetjük. Eltekintve attól, hogy a birodalomnak 1914. évi határai teljesen ésszerűtlenek voltak, mert azok a valóságban arra sem voltak alkalmasak, hogy egybefoglalják a német nemzetiségű embereket, de másrészt a katonai földrajzi célszerűség következményeinek sem feleltek meg ... A nemzeti szocialista mozgalomnak meg kell kísérelnie, hogy a lélekszámunk és területünk közötti áldatlan viszonyt kiküszöbölje ... A most vázolt külpolitika csak akkor lesz helyes, ha alig száz év múltán kétszázötven millió német fog földrészünkön élni."23 Hitler szerint Németország legfőbb ellenségei, amelyeknek megsemmisítése elsőrendű nemzeti feladat, Franciaország és a Szovjetunió. „Csak akkor fogjuk az örökös és valójában annyira meddő harcot köztünk és Franciaország között végleg lezárni, ha a német nemzet élniakarását nem csak tétlen ellenállásban hagyják sorvadozni, hanem azt Franciaországgal szembeni végső leszámolásra összpontosítják és döntő küzdelembe viszik. Emellett Németországnak Franban, mint mások. Nyugat-Európa polgárai reszkessenek a félelemtől. Ez a leghumánusabb háborús módszer, mert elrettenti őket." Nem lehet csodálkozni azon, hogy — a jegyzőkönyv szűk szavai szerint — a beszéd hallatára „Göring felugrott az aztalra, vérszomjas háláját fejezte ki és véres ígéreteket tett, táncolt,' mint egy vadember" (ND L—3. NCA УП/754). 20 Clausewitz : i. m. 22. 1. 21 Uo. 577., 588. 1. 22 Idézi «Военная Мысль» 1957. 6. szám. 45. 1. 23 Hitler Adolf : Harcom 451—452, 465. 1. N
