Századok – 1960
Tanulmányok - Szamuely Tibor: A német fasiszta hadsereg katonai doktrinájának és vezetésének néhány kérdése a második világháború első szakaszában 150
158 SZAMUELY TÍBOR a szerb—horvát, Belgiumban a flamand—vallon, Románia és Magyarország viszonylatában a román—magyar ellentétet stb. Az ötödik hadoszlop legfontosabb és a háború eseményeire a legnagyobb hatást kiváltó formái a különböző európai országokban létező nyíltan fasiszta és fasisztabarát szervezetek, amelyek már a háború előtt propagandát folytattak, kémkedtek, szabotáltak, intrikáltak Németország javára és nem egy esetben döntő szerepet játszottak országaik háború nélkül való leigázásában. Ha azonban háborúra került a sor, minden eszközzel igyekeztek megakadályozni az ellenállást, elősegíteni a német csapatok előnyomulását, majd a német fasiszta megszállók leghűségesebb, legkegyetlenebb, legaljasabb kiszolgálói lettek. Ilyen csoportok — amellett, hogy a nemzetközi burzsoázia az 1930-as évek kiéleződött osztályharcai közepette általában nagy rokonszenvet érzett Hitler iránt — minden európai országban keletkeztek: Ausztriában a Rintelen és Seyss-Inquart vezetése alatt álló nemzeti szocialista párt, Magyarországon Szálasiék, Romániában a Vasgárda Horia Sima vezetésével, Jugoszláviában Ante Pavelié usztasái, Norvégiában Vidkun Quisling Nasjonal Sämling nevű pártja, Hollandiában az Anton Mussert vezetése alatt álló nemzeti szocialista párt, Belgiumban Leon Degrelle rexistái, Franciaországban Jacques Doriot, Marcel Déat és Pierre Laval fasiszta csoportjai, Otto Abetz német megbizott környezete, a Pétain tábornagy köré csoportosuló defetisták, De La Rocque ezredes „tűzkeresztesei", a „Camelots du roi" monarchista szervezet stb., Angliában Oswald Mosley feketeingesei. Mindvalahányan mint az európai burzsoázia legszélsőségesebben jobboldali szárnya a történelemben példátlanul álló árulást követtek el népeikkel szemben." Hitler még 1932-ben részletesen kifejtette nézeteit a totális háborúval és ezen belül az ötödik hadoszlop szerepével kapcsolatban azokban a bizalmas beszélgetésekben, amelyeket Hermann Rauschninggal, a nácipárt danzigi szervezetének akkori vezetőjével folytatott. Többek között a következőket mondta: „A jövőben egy egész nép fogja rávetni magát a másikra s nem csak egy had fog küzdeni más ellenséges hadak ellen. A mi igazi háborúnk egyébként a tulajdonképpeni hadműveletek előtt fog lezajlani... Énbennem megvan az a felsőbb adomány, hogy a gyökerükig leegyszerűsítem a problémákat. Titkos tudományt akartak csinálni a háborúból, ezért vették körül mindenféle ünnepélyes hókusz-pókusszál. Mintha a háború nem a világ legegyszerűbb dolga volna. Háború mindig és mindenütt volt; mindennapos; nincs kezdete éppúgy, ahogy sohasem lesz béke. Az élet háború, minden küzdelmünk háború, a háború az ember természetes állapota. De van egy magasabbrendű stratégia, háború, amely szellemibb eszközöket alkalmaz. No, mi a háború végcélja? Nemdebár az ellenfél kapitulációja? Abban a pillanatban, amikor kapitulál, tudom, hogy teljesen megsemmisíthetem. Ha ez így van, mi a csudába igyekezném katonailag legyűrni, ha ugyanazt az eredményt érhetem el kevésbé költséges és biztosabb eszközökkel? 17 Az ötödik hadoszlop nemcsak támogatta a náci agressziót, hanem gyakran mint annak megindítója, kezdeményezője lépett fel. így a Norvégia megszállására vonatkozó első javaslat Quislingtől indult ki 1939 nyarán, aki Alfred Rosenbergen, a nácipárt külügyi szakértőjén és Erich Raeder tengernagyon, a német hadiflotta főparancsnokán keresztül annyiszor ajánlotta Hitler figyelmébe indítványát, míg a „Führer" végül el nem fogadta (ND 004—PS. NCA HI/19—27).
